politikáról való írás

A nagyok azért próbálnak figyelni, - mármint azok az újságok és hírportálok, akik elméletileg függetlenként határozzák meg magukat -  hogy amit leírnak az jó is legyen. Több újság szigorúan  tényeket közöl, jól alátámasztott bombabiztos tényeket, véleményt, állásfoglalást ritkán. Ezeket a cikkeket szeretem, jó kiindulóalap. Én mondjuk az jobban szeretem, hogyha vannak a tények, aztán mellette mondjuk ott van egy vélemény, egy állásfoglalás is, ami gondolatébresztő, amivel az ember vagy egyetért, vagy nem. 
Azért összességében elmondhatom, hogy vannak bejáratott forrásaim, amik a hosszú évek alatt nem nagyon okoztak csalódást, ahol jó cikkeket lehet olvasni, amelyek többsége megállja a nagy valóságban a helyét. 
De mivel kíváncsi alkat vagyok, ezért gyakran nézegetek erre-arra. Meglehetősen lehangoló a dolog. Tonna számra írnak "publicisták". Azért raktam idézőjelben, mert a többsége azt a szót méltatlanul használja. Nem a véleményüket akarják a nyilvánosságra hozni, hanem oktatni akarnak, hogy nézzétek ti hülyék, ez a frankó, és ezt én raktam össze, én zseni. Pedig a publikálásnak nálunk szép történelmi hagyománya van. Mennyi nagy írónk, költőnk publikált különféle közéleti írásokat (de persze nem csak költők és írók). Most meg mindenféle önjelölt napóleon neve mellé odebiggyesztjük a publicista kifejezést, és hagyjuk, hogy elmebaját közzétegye. Azt hiszem régen úgy volt, hogy egy egyetemi (lehet, hogy főiskolai is) diploma után lehetett jelentkezni újságírónak.  Legalább volt egy alap, egy szelektáció. Most meg? Néhány hónapos újságíró tanfolyam érettségi után, de talán már az sem kell. Aki nagy biztonsággal le tudja írni a nevét kétszer egymás után helyesen, az már szinte bárhova írhat, sőt az a baj, hogy bármit is. Na most jutott eszembe, hogy lehet, hogy nem is az írók, hanem a szerkesztőkkel van a baj? Mert írhat bárki bármekkora faszságot, azt azért valakinek jóvá is kell hagyni, hogy az kikerüljön nyomtatásba, vagy a honlapra. Vagy ez már nem így működik? Na mindegy. Lényeg ami lényeg, hogy botrányos a mai politikai publicisztika helyzete. Nem azért szarozom le az általam olvasottakat, mert annyira kritikus vagyok, hanem mert tényleg silány minőségűek. Mert ha összevetjük a mostani "nagyokat" a régi nagyok írásaival, a maiak erősen magukba nézhetnének. A mostaniakban csak az önbizalom van meg, a tudás, a szakértelem, és mindehhez az alázat baromira hiányzik.