konzulens dilemma

Szóval most, hogy a csoportom nagy része államvizsgázik, eljutottam odáig, hogy el kellene kezdeni szakdolgozatot írni, mert ha sokáig baszakszok ősszel sem fogom leadni. Az a baj, hogy fordított módon működöm. Nem témához keresek konzulenst, hanem konzulenshez témát. Ugyanis nálam mindig az emberi tényező a legfontosabb. Lehet, hogy ez balfaszság, de így működöm. Szóval mondjuk választok egy témát. Ahhoz a témában legavatottabb tanár lesz a konzulens. De ha én nem bírom emberileg, akkor megette a penész, hiába tisztelem a tudását, de mindig kell az a plusz ami miatt nekem emberi valaki, ami miatt nem csak tisztelhető, de kedvelhető is, magyarul megvan az "ő is csak ember" érzés. Úgyhogy lehet, hogy menne egy téma, de ha az van bennem, hogy be kell menjek konzulálni xy-hoz akit nem kedvelek, vagy tartok tőle, akkor megette a fene, szabotálni fogom az egészet, nem leszek képes együttműködést kialakítani. Az a baj, hogy szinte csak azokat a tanárokat bírom, akik nem főállásban dolgoznak az iskolában, és a csoporttársaim azt mondták, hogy csak olyat lehet aki főállású, óraadót nem. Na akkor ha elkezdem számba venni az általam ismert tanárokat, akkor hamar a sor végére érek. Van például egy nagyon nagy figura tanár, de nekem már túl teátrális. Akkor van egy olyan, akit nem értek. Nem bírom felvenni nála a fonalat, mármint a gondolkodásmódja totál idegen tőlem. Aztán ott van egy női oktató, de azon kívül, hogy voltam előadásain nem ismerem. A vizsgák mindig írásban voltak, így két szót nem beszéltem vele. Az előadás mindig faja volt, de személyes interakcióban nem ismertem meg. Aztán ott van még a rektor. Hát nem tudom, nekem az már túl magas szint. Olyan zavarban lennék, hogy laposkúszásban mennék hozzá bármiért is, meg hát neki nem az a fő profilja, hogy a fogadóórájában csak engem várjon, és nem lenne egymillió más dolga. Van még egy idősebb tanár akivel nekem semmi problémám nem volt, sőt nagyon korrekt volt, de valahogy olyan távoli figura maradt. Tulajdonképpen egy olyan tanár van akihez szívesen járnék konzulálni, de neki meg a profiljával van a gond, mert nála tuti, hogy valami EU-s témát kellene virítani. Az meg olyan, hogy az évek során volt egy rakás tantárgyunk, de egyik sem volt olyan, hogy baromira rákattantam volna a témára. Érdekesnek érdekes volt, de főprofilomként nem azt választanám, én inkább maradnék a belpolitikánál. Úgyhogy megint én vagyok a mitévő legyek. A többiek államvizsgáznak, nekem meg se témám, se konzulensem. Ilyenkor egy idióta pancsernek érzem magam, mert most már rájöttem, hogy nem vagyok hülye, csak pancser.
De most már legalább nem fosok annyira az írástól, mert eddig ha be kellett adni valamit inkább elmentem vizsgázni én marha, csak nehogy írni kelljen valamit, mert az nekem kurvára nem megy. Ez az állapot mostanra változott meg, hogy három dolgozatra is ötöst kaptam, sőt az egyik beadandónál akárkit megkérdeztem mindenkinek 1-es, 2-es, vagy 3-as lett, csak nekem lett 5-ös. Úgyhogy a kóros "itt én vagyok a leghülyébb, itt mindenki érti a dolgokat, csak én vagyok balfasz" önértékelésem kezd átfordulni, hogy talán nem tévedtem el annyira ezen a szakon, mint eddig gondoltam.
Azon gondolkoztam, hogy vajon totál hülyének néznek, ha írok egy e-mailt, hogy helló tanár úr, szeretném felkérni, hogy legyen a konzulensem, erre visszakérdezne, hogy oké, de mi a témám, és akkor benyögném, hogy őőő meg hááát, hogy nem tudom, kéne valamit keresni. Na ez így nem fog menni. Kellene valami téma. Na még nyári szünet előtt megszülöm. Legalábbis remélem.