2009. május 20., szerda

Önbizalom

Valahol nagyon el lett cseszve az önbizalmam, sőt lehet, hogy sosem volt igazán. A lényeg, hogyha saját magamat, meg a teljesítményemet kell értékelni, akkor én mindig alulértékelek. A hétköznapokban kevés az igazi visszajelzés, de például az iskola teljesen jó példa erre. Múlt hét péntekre és szombatra le kellett adni egy-egy dolgozatot. Először is jött a vergődés. Az egyiknél szabadon választott téma volt, a másiknál kb. 10 témából kellett választani. A 10 témából kapásból azt mondtam, hogy jó akkor én egyikhez sem tudok egy árva szót sem hozzászólni, én ehhez kevés vagyok. Aztán csak kiszúrtam egyet, megírtam, elküldtem. Jött a másik. Hiába volt szabadon választható téma vergődtem mint állat, hogy ez is olyan, amihez én nem tudok hozzászólni. Aztán csak elkezdtem írni valamit. Szóval mind a kettőt beadtam, és szorongtam jó néhány napot, hogy mi lesz a reakció. Hogy vajon neves tanáraim értékelik, vagy visszadobják, hogy ezen még üljél egy kicsit. Arra is gondoltam, hogy el sem küldöm, mert én csak ilyet és így tudok írni, és lehet, hogy ez a stílus, meg a mondanivaló így tálalva nem megfelelő. Erre tegnap megjött az eredmény, és mind a kettő ötös lett. Persze én hülyegyerek nem hogy örülnék neki, rögtön arra gondoltam, hogy á ez is biztos csak egy alibijegy, és aki beadta az tuti, hogy ötöst kap.. aztán egyik csoptársam mondta, hogy neki hármas lett, egy másiknak megy egyes (azt is hozzá kell tenni, hogy 20.000 karaktert kellett írni, és aki hármast kapott annak csak 12.000 volt, aki meg egyest, annak 8.000, úgyhogy lehet, hogy aki egyest kapott, az kurva jót írt, csak a mennyiség volt elégtelen). Beszéltem még egy csoporttársammal, ő mondta, hogy tök genyó volt a tanár, mert ő szerinte tök jót írt, és kettest adott neki. Szóval nem tudom, hogy most húzzam ki magam, hogy de fasza gyerek vagyok? Jó lenne, mert máshogy ebben a szakmában nem lehet érvényesülni, csak ha kellő kiállása és kellő magabiztossága van az embernek. na a kiállásomról inkább ne beszéljük, a magabiztosság, azt meg elég erősen kérdéses. Most persze felszívtam magam, hogy lehet, hogy mégsem tévedtem el annyira, de az eddigi tapasztalataimból kiindulva ez a jó érzés hamar elszáll.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

A nők mindig ezt csinálják. Nyavajognak, hogy jaj nem tudok semmit, jaj nem tudok semmit, aztán a végén ötöst kapnak. Ez baromi álszent.

magyarromak írta...

Én nem nyavalygok. Nem megyek be vizsga előtt, és nem adom elő magam, hogy jajaj nem tudok semmit. Pedig kurva jó lenne, ha ez csak nálam színészet lenne. Mármint eljátszom a hülyét, közben meg magabiztosan bemegyek az ötösért. Ennél sajnos többről van szó. Én befelé szorongok. Ha agyontanultam magama, vagy hogyha tényleg úgy gondolom, hogy amit írtam az jó, akkor is félek, hogy nem felelek meg. És a rémképtől, hogy nem felelek meg szorongok, nem tudom pszichéesen feldolgozni. Volt egy időszak, hogy annyira paráztam attól, hogy nem felelek meg, hogy megbukok, hogy el sem mentem inkább vizsgázni. Ez így leírva furán hangzik, de tényleg ilyen ostoba módon működöm. Nem tudom miért, ha tudnám akkor biztos változtatnék rajta. Valami. A psziché kifürkészhetetlen útjai.

magyarromak írta...

eccer meg majd megtanulok helyesen és értelmesen írni....

smirc írta...

az eddigiek szerint nem gondolom, hogy csipogós "játszom az agyam" picsa vagy vamosan, névtelen szerintem csak eltévedt.

magyarromak írta...

Csipogós picsa az biztosan nem vagyok.
Arra viszont már nem vennék mérget, hogy nem játszom az agyam. :)