Az a baj, hogy a munkahelyemen a központi telefon nálam cseng. Így nem csak azok jutnak el hozzám, akik kimondottan engem keresnek, hanem mindenféle ember, akik különböző céllal, nyűggel, bajjal keres meg minket. Úgy látszik ennek a helynek van szelleme, mert az előző két munkahelyemen (ami tegyük hozzá ugyan ilyen profillal foglalkozott) nem volt ennyi furcsa ember, furcsa kéréssel, szándékkal, mondanivalóval.
Tegnap például egy 80 éves Franciaországban élő bácsi hívott fel. Először azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan jutott el hozzánk, de végül ő elmesélte. Nem volt egyszerű, meg a bácsi mondanivalója sem. De ő legalább egy pozitív hős. Persze nagy valószínűséggel ő sem kerek, de ő legalább segíteni akart.
Update: felhívtak az egyik kerületi rendőrkapitányságtól, és kerestek valakit. Mondom, hogy nálunk ilyen nincs. Erre mondja a csaj, hogy de van, mert ő egyszer az illetőt ideszállította. Mondom neki, hogy most nincs ilyen, és az elmúlt három évben biztos nem is volt, mert azóta dolgozom itt, és én mindenkit ismerek, sőt nem csak ismerek, nyilván is tartok. Mondtam neki, hogy tőlünk pár száz méterre van egy ugyan ilyen intézmény, és megadtam a számukat, hátha azzal tévesztett össze. Két perc múlva visszahív, hogy náluk nincs, akkor mégis csak nálunk kell, hogy legyen. Na ekkor már kezdtem megfeszülni, és közöltem vele, hogyha itt lenne, vagy itt lett volna, és 100% tudnék róla. Csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig tuti, hogy nálunk van. Ekkor odahívtam a főnökömet, hogy ugyan mondja már el a rendőrnőnek, hogy itt nincs és az elmúlt néhány évben nem ilyen nevű ember. Na a főnöknek is elkezdett erősködni, hogy márpedig nálunk van. Végül megadtam neki a központi nyilvántartó számát, ahol az összes budapesti intézmény adatai megvannak, hogy kérdezze meg őket. Azt már csak magamban tettem hozzá, hátha kiderül, hogy mégiscsak nálunk van, csak annyira kurvára hülyék vagyunk, hogy nem vettük észre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése