2009. június 22., hétfő

emberundor

Emberundorom van.
Lehet, hogy csak az idő akaszt ki, de ma legszívesebben a körülöttem lévő emberek jelentős részét elküldeném a picsába. Szokszor mondják, hogy a magyar társadalom beteg. Az bizony. Elmebeteg, szociopata, pszichopata, vagy csak simán idióta, nem tud viselkedni.
Nem bírom, amikor olyan dolgokat csinálnak az emberek, ami értelmetlen, vállalhatatlan, céltalan. Vagyis van célja, de az nem jó, pusztán csak egy beteg elme hülyeségét simogatja. Kurvára utálom az olyan embereket akik sosem néznek magukban. Akik szemében mindenki köcsög, szemét, hülye, csak ők normálisak, és mivel úgy gondolják, hogy ők normálisak, ezért feljogosítva érzik magukat bármire. Az ilyen emberek iszonyatos rombolást tudnak véghezvinni. Nem bírom az olyan embereket akiknek abból áll az életük, hogy önös kis céljaikat elérjék, és mivel azok nem normális célok, ezért nem is lehet normális eszközökkel elérni. Ilyenkor legszívesebben odamennék és kiosztanám, de hogy jövök én ahhoz? Bennem nincs önbizalom, hogy megtegyem, hogy oktassak, hogy kiosszak. Mert bennem felmerül, hogy nekem egyrészt ehhez nincs jogom, másrészt lehet, hogy nincs igazam. Bezzeg a szar embereket nem tartják vissza gátlások. Tehetetlen düh tombol bennem ilyenkor, és tudom, hogy ez nem jó, mert ezáltal rombolom saját magamat. Ilyenekkel vigasztalom magam, hogy előbb utóbb fordul a kocka, és szar ember végül csak elnyeri valamilyen formán a büntetését, és visszakapja mindazt a geciséget amit ő művelt másokkal. Tudom ez nem túl humánus, de én úgy gondolom, hogy aki másoknak árt, aki másokkal szemét, az igen is szenvedjen. Az kapja vissza mindazt amit ő okozott. Már milliószor megfogalmazódott bennem, hogy nem éri meg normálisan viselkedni. Ez a világ nem az ahol a hagyományos értékek mentén lehet boldogulni. Az a durva, hogyha az ember normálisan viselkedik, nem köpönyegforgató, nem sunyi, nem gerinctelen, akkor a végén hátrányba kerül, nem elismerést nem kap, de még a sunyi szemetek ki is kezdik. Párszor már megfogalmazódott bennem, hogy eladom mindenem, veszek egy tanyát, és kivonulok a társadalomból. Mert ez ami most van, az csak rombol, az csak pusztít.

2009. június 16., kedd

Irán

Irán számomra egy nagyon érdekes világ. Szeretem az Iránról szóló dokumentumfilmeket, tudósításokat, szeretem olyan emberek írásait olvasni, akinek személyes tapasztalatai vannak az országról. 

http://toshi-travel.blogspot.com/search/label/irán

Nézve a tudósításokat a racionális gondolkodást felváltották nálam az érzelmek. 
Ott vannak ezrek, százezren az utcákon, és tudják, hogy bármikor lőhetnek rájuk, de mennek mert érvényt szeretnének szerezni vélt igazságuknak, jogaiknak. Remélem nem sodródik Irán polgárháborúba, remélem előbb utóbb megoldódik a helyzet. 

2009. június 4., csütörtök

adóelkerülés

"a jóléti társadalmak válságának egyik fő oka az, hogy a gazdagok adóparadicsomokba rejtőznek a társadalmi szolidarítás erkölcsi és törvényi kötelessége elől"

http://index.hu/velemeny/jegyzet/2009/06/04/el_a_kezekkel_ciprustol/

Ez a cikk abból a szempontból érdekes számomra, hogy az elmúlt években ha az adózási morálról volt szó, akkor szinte csak a több százezer minimálbéresről volt szó, a kő gazdagok adóparadicsomba történő vagyonkimenekítéséről nem nagyon. Remélem ez nem csak egy lufi lesz, hanem idővel lesz következménye is. 

2009. június 2., kedd

Tévedés

Baromira várok már egy ZH eredményt, ezért gyakran nézem az üzeneteim, és egyszer csak megjelent egy ötös, csakhogy egy olyan tantárgyból, amiből nem voltam vizsgázni. Gondoltam, hogy mi a szar lehet ez? Aztán rövid úton rájöttem, hogy ez nem lehet más, mint tévedés. Írtam a tanárnak egy e-mailt, hogy bocs, de ezen a vizsgán én nem voltam. Erre visszaír, hogy kösz, hogy szóltam. Persze bennem volt a kisördög, mert azért én sem vagyok szent, hogy nem szólok, de az ilyen előbb utóbb úgyis kiderül, akkor meg sunyi köcsögnek tartanak, azt meg egy potyajegyért inkább nem vállalom be. Így inkább becsületes balfasz vagyok, aki persze ha vizsgázni megy, úgysem kap ötöst, mert baszik normálisan készülni.