Csukás István

Nem vagyok egy rajongó típus. Sosem volt kedvenc együttesem, színészem, íróm. Sosem lógtak plakátok a szobám falán, nem mászkáltam autogrammokért. Mégis, mikor megtudtam, hogy ma lehetőségem nyílik találkozni Csukás Istvánnal rögtön bevágtattam egy könyvesboltba, és vettem tőle egy regényt. Na jó nem magamnak, hanem ajándékba az unokaöcséimnek. 
Az öreg nem egy szószátyár típus. Egy szolid öregúr, aki halkan beszél, nem ömlik belőle a szó. Nem tudom igazán leírni, de baromi jó érzés volt a társaságában lenni. Egyfajta nyugodtságot és kiegyensúlyozottságot árasztott. Szavaiból hihetetlen szolidság, optimizmus és kedvesség áradt. Olyan volt, mintha nem e világról származna. 
Számomra nagyon nagy élmény volt, hogy találkozhattam vele, és megtapasztalhattam lényének hihetetlen varázsát. Azon gondolkozom, hogy találkoztam-e már ennyire intenzív kisugárzású emberrel, de azt hiszem ő viszi magasan a pálmát. Vagyis helyesbítek. Ennyire intenzív, pozitív kisugárzású emberrel. Negatív kisugárzású emberrel találkoztam már eléggel, sőt nap mint nap találkozok, olyanokkal, akiknek meg sem kell szólalni, de már rosszul érzi magát az ember a társaságukban, annyira taszító, negatív a kisugárzásuk. Azt hiszem Pista bácsi most ezt a rengeteg negatív energiát egy fél mosolyával tova űzte. Milyen kár, hogy még rettenetes negatív kisugárzású emberekkel nap mint nap találkozok, ilyen pozitív kisugárzású emberrel meg egyszer az életben.