művészet

Néztem ma a Kultúrház című műsort. Nagyon ritkán nézek bele, valahogy mindig az az érzésem, hogy itt úgy van tálalva a művészet, a kultúra, hogy van a normál világ a prosztó (paraszt emberekkel), és vannak a művészetre érzékeny emberek akik külön kasztot alkotnak, a két világ között nincs átjárás. Én a hétköznapi művészetet szeretem. Az olyat, amivel együtt élünk. Azt már nem szeretem amit totál elrugaszkodik a valóságtól, amit magyarázni kell, hogy ez most épp művészetnek számít. Ez az én realista felfogásom. Nade a műsor. Szóval ült a riporter egy fotóssal, és a fotós mondja, hogy nagyon nehéz volt neki befutni, mert vitte a portfólióját, és az egyik helyen azt mondák, hogy az albumában a bal oldali kép fantasztikus, de a jobb oldalit cserélje ki, mert az szar, a másik helyen meg azt mondák, hogy a jobb oldali nagyon szuper, de a bal oldali csapnivaló. Ebből nekem az jött le, baromira nem a tehetségről szól az egész, hanem az fut be, aki egy befolyásos emberre hatással van. Lehet, hogy a befolyásos, gazdag fószer full hülye, de ő dönti el, hogy most mi trend, mi művészet és mi nem.