Korrupció

http://index.hu/politika/belfold/joly090123/

Nagyon tetszett ez az interjú.

Általában egy-egy cikknél van egy fontos momentum ami megragad, és akkor azt általában ki is emelem idézőjel közé. Nos az egész interjút nem akarom idemásolni.
Azért nem bírom megállni. Amit itt mi nem nagyon szoktunk hangsúlyozni, hogy nem lehet mindent behatárolni szabályokkal, mert dönteni kell, és vannak helyzetek amikor semmi más korlát nincs, csak az erkölcs.

"Amikor valaki sok pénz fölött rendelkezik szabadon, nagyon erős erkölcsi tartásra van szüksége, hogy ne maga felé hajoljon a keze."

Sokszor sokféle beszélgetés során előkerült már az az álláspont, hogy az egész korrupt politikai elitet el kellene zavarni a picsába. Ilyenkor én mindig azt a kérdést szoktam feltenni, hogy oké zavarjuk el, de kit ültetünk a helyére? Van-e egyáltalán annyi feddhetetlen jellemű ember aki alkalmas lenne a feladatra? Mert én ilyen szempontból pesszimista vagyok, és itt a magyar mentalitást is idekeverném. Nálunk ha valaki döntési pozícióba kerül, ha feddhetetlen volt előtte ha nem, elég sokszor megszédül. Mi ilyenek vagyunk. Ha kicsi kockázat mellett lehet adót csalni, sikkasztani, akkor az erkölcsi gát hamar leomlik. Ha van egyáltalán erkölcsi gát. Mert az erkölcsnél én tapasztalom, hogy valakinek vagy van veleszületett erkölcsi érzéke vagy nincs. Ha nincs, akkor némi nyomás hatására (anyai pofon, tanári intő, munkahelyi fegyelmi) lehet valamit tanulni, de az már csak arról szól, hogy azért nem csinálok rosszat, mert szankciót alkalmaznak ellenem, nem pedig azért nem csinálok rosszat, mert az nem helyes. És általában a tanult erkölcsi magatartású emberek dőlnek be. Mert elvileg úgy lenne, hogy nem sikkasztok, mert nem helyes. Tanult magatartásformánál, azért nem sikkasztok, mert következménye lesz. És akkor megérkeztünk a mai magyar valósághoz. Miért is ne sikkasszak? Milyen következménye van, ha sikkasztok? Semmilyen. Látunk rá példát, hogy valakit ténylegesen elkaptak? Politikust? (Szabadi Bélát meg Zuschlag Jánost most vegyük ki, mert ők elenyésző kismiskák).
Valahogy én úgy gondolom, hogy a korrupció ellen több frontot kellene nyitni. Mert nem elég, hogy törvényeket hozunk, és valahogy próbáljuk azokat betartani. Itt egy kollektív tudatot kellene jelentősen átformálni. Talán a nevelés lenne a kulcsszó. A társadalmi nevelés. Jó törvények, következetes végrehajtás, társadalmi nevelés.

így írok én

Szóval én egy halogatós lusta disznó vagyok. Egyszer kérdeztem a pszichoterapeuta ismerősömet, hogy mondjon már valamit, hogy hogyan lehet a halogatásról leszokni. Erre közölte, "hogy vannak dolgok amiket hosszas szívós munka árán lehet változtani, és vannak amik alaptulajdonságok, és azokon nem lehet". És mivel nem folytatta a mondatot, ezért rettenetes nagy agyammal levágtam, hogy bizony ezt buktam. Szóval én ilyen vagyok. Nehéz elfogadni magamat ilyennek, de ha változtatni elvileg nem lehet, akkor ezzel a rossz tulajdonsággal kell valahogy boldogulni.
Kis bevezető azért kellett, mert ma elmúlt kilenc óra, és holnap délig kell leadnom az iskolába egy anyagot. Midenféléről kell írni, többek között arról is, hogy milyen író vagyok én. Természetesen csak ülök és nézem az üres lapot, és próbálok valami olyat leírni, amit be lehet adni. A lényeg az, hogy semmi szalonképes nem jut eszembe. Nem tudok semmi eredetit felmutatni, és semmi olyat, hogy nekem már a nagyanyám is tollal a kezében halt meg. Néha van agymenésem, vagyis látok, hallok, olvasok valamit, és az megragad az agyamban, motoszkál, és nem megy ki onnan. Tulajdonképpen ez a blog is erről szól, hogy miről mi jut eszembe. Arra gondoltam, hogy a milyen író vagyok én dolgozatba beírom a blogcímemet. Aztán arra gondoltam, hogy ez egy baromság, mert eddig olyan jó volt anonimitásban írogatni. Ismerőseim között sem nagyon reklámozom, mert ha jókat írok, akkor úgyis előbb utóbb lesznek olvasóim, ha meg szart, akkor az is egy visszajelzés (az elmúlt hónapok alapján az utóbbi látszik esélyesnek). Szóval nagy a dilemma, hogy most fedjem fel magam, és vállaljam névvel és arccal a szómenémesemet, mert tulajdonképpen csak ez a leghitelesebb lenyomat arról, hogy hogyan írok. Vagy szépen írjak valami standard szart, próbálva eltalálni azt, hogy mi fér még bele a szalonképességbe, és mi nem. Erre azt hiszem még aludnom kell egyet. Aztán ha végül beleírom, és a tanárom végül idetéved, és megnézi, akkor remélem inkább röhög majd egy jót, és nem orror meg.
Szóval Kedves Tanár Úr! Ha ezt olvasod, akkor végül beleírtam a dolgozatomba a blogom címét, te meg voltál annyira kíváncsi rám, hogy megnézzed.

Obama

Kis hülyeség, de nekem felcsillant a szemem.
Obama balkezes! Mondjuk béna balkezes, mert nem húzza végig a kezét azon amit épp aláírt, hanem szépen az írás felett tartja a kezét. Biztos töltőtollat adtak a kezébe. Vagy csak így szokta meg az írást. Először nem is arra lettem figyelmes, hogy balkezes, hanem arra, hogy milyen furán tartja a kezét.
Vicces dolog balkezesnek lenni. Vagyis az a fura, ahogy néha az emberek reagálnak, mikor tudatosul bennük, hogy bal kezes vagyok. TE BAL KEZES VAGY???!!! Mintha az valami csoda lenne. Olyan hangsúllyal tudják mondani, mintha azt mondanák, hogy úr isten neked fél lábad van? De legjobban a "hülyéken" bírok kiakadni, aki megkérdezni, hogy "úr isten, hogyan lehet bal kézzel írni?" Most erre mit válaszoljak? Egyáltalán nem fura bal kezesnek lenni. Mivel az ember nem tudja, hogy milyen jobb kezesnek lenni, ezért ebbe nő bele, ezt szokja meg. Például én jobb kezes ollóval is ugyan olyan faszán le tudom vágni a körmöm, pedig elvileg baromira nem áll a kezemre. A balkezesek belenőnek a jobbkezes világba, és eszükbe sem jut, hogy bakker milyen fura ez az olló, mintha nem illene a kezembe. Én például a kanalat a bal kezembe fogom, de például a kést meg a villát úgy fogom mint a jobbkezesek, tehát nem fordítom át. Ahogy az asztalon van, úgy veszem fel és eszek.
Szóval balkezesnek lenni nem nagy dolog a hétköznapokban, de ha az ember felfigyel rá, hogy valaki szintén balkezes, akkor jó érzéssel tölti el.

extra gáz

Van egy mumus tantárgyam. Még elsőben egyszer meghúztak belőle. Szóbeli vizsgán még sosem buktam meg. Az volt az első, kapám. Sokat készültem rá. Minden egyes tételt kidolgoztam. Nem szoktam ilyet csinálni, de hallottam, hogy gázos a tanárnő, és tanultam rá mint az atom, 100%-ra akartam menni. Bementem, blokk. Nem tudtam semmit sem mondani. Ebben nem az egyes a legcikibb, hanem, hogy a tanárnő mondott kedves elbocsájtó szavakat. Totális megsemmisülés. Azóta vizsgáztam még egyszer ennél a tanárnőnél, hasonló szitu, kivágott. (Ja és szóbelin csak kétszer vágtak ki. mind a kétszer a tanárnő)
Azóta többször felvettem ezt a tantárgyat, mindig feljelentkeztem vizsgára, de mindig megfutamodtam. Felvettem, megint tologattam, és végül elérkezett a C vizsga. A slussz poén az volt, hogy nem is a nőnél, hanem egy férfinél vizsgáztam. De úgy látszik beidegződött valami. Blokk. Semmi sem jutott eszembe. És jöttek a kínos szünetek. Tanár kérdezett, én meg ültem ott tök hülyén. Ja és ráadásul a legalapabb tételt kaptam. Extra gáz volt, de valamiért "megszánt", és egy kegyelem kettessel kirúgott. Pedig ebben az évben egész jól mentek a szóbeli vizsgáim. Van persze mindenféle jegyem, de eddig a négyesek, ötösök voltak többségben. Ez most kicsit elbaszta a kedvem, de legalább túl vagyok rajta. Majd ezt a hülye parát is talán csak kinövöm. Legszebb az az lenne, hogy a "kedves" tanárnő államvizsgáztatna. Hú inkább erre nem is gondolok.

Növényi Norbert

http://galeria.sportgeza.hu/cikkek/2009/01/18/kuzdosport_gala/
"Növényi 52 évesen a legkeményebbnek tartott küzdősport legidősebb világbajnoka lett."
Nem nagyon érdekel a sport. Persze a Foci VB-t meg Eb-t meg szoktam nézni, néha egy forma-1-et is, meg persze az olimpiát. De igazából egy sport sincs amiért kifejezetten rajongok. Néha elmélázok egy-egy sportközvetítésen.
Ma viszont felkeltette az érdeklődésemet a fenti hír. Nézegetem a képeket, hogy ez az ember totál rendben van. Az élsportolók általában versenyeznek néhány évig, majd vagy edzők lesznek, vagy egy teljesen hétköznapi polgári foglalkozást választanak maguknak. A sport által nyújtott küzdés, verseny megszűnik. Aztán itt van Növényi, aki mindig új kihívásokat állít maga elé, és a végén addig csinálja, még a csúcsra ér. Az olimpiai bajnok birkózó, akik kick-boksz világbajnok lett, most 52 évesen megint ringbe szállt. Pár éve lehetett látni a tévében, nagy hasat eresztett, hozzá társuló nagy tokával. Jó azért lehet látni, hogy a méretes has leadása után azért némi felesleges bőr maradt a hasán, de azon kívül egy ereje tejében lévő sportoló. Most azt mondja, hogy ezzel a győzelemmel végleg visszavonul. Ha nem is az aktív sportolók között, de azért még találhatna magának kihívást a seniorok között. Mindenesetre jó ilyen példákat is látni.

életvezetési tanácsadó

http://www.origo.hu/noilapozo/eletmod/20090112-sporolas-takarekossag-tippek-trukkok-szingli-paros-es-csalados-noknek.html

"mondja Kovács Éva életvezetési tanácsadó" - origo

Nézem. Micsoda? életvezetési tanácsadó? Az meg mi a franc?
- Válts munkahelyet.
- Szakíts a barátnőddel.
- Menj el orvoshoz.
- Vegyél lakást.
- Add el a kocsid.
- Menj el nyaralni.
- Fogyjál le.
- Hízzál meg.
- Vegyél rózsaszín inget
- Moss fogat
- Gyantáztasd le a hátad
- Fehérítsd ki a fogad
- Vegyél kutyát
- Ajándékozd el a macskád
- Vasald ki az inged
- A barátnődet cseréld le. Inkább fiúkkal próbálkozz...
- Ne hordjál zoknit szandálhoz.
- Ne hordjál egyáltalán szandált.

Hirtelen ezek az agyrémek jutottak eszembe. Persze aki ilyennel foglalkozik biztos elküldene a francba. De én tényleg baromira kíváncsi vagyok rá, hogy mi a lószart csinál egy életvezetési tanácsadó, és hogy ilyenre szükség van? Mert ha igen, akkor droidok vagyunk akik csak utasításokkal tudnak működni.

Gáza

Mi történik Gázában?
Európaiként pláne nehéz felfogni. Ők ott háborúban élnek évtizedek óta. Valamilyen szinten életük részévé váltak a harcok, a terror. Ott nem tüntetnek az emberi jogokért, hanem merényleteket követnek el, lőnek, robbantanak. Mi itt ülünk a békés kis fotelünkben, ott meg hétköznapivá vált a terror. A világ meg tétlenül nézi, hogy nem diplomáciai úton, hanem fegyverek által próbálnak a felek valamiféle célt elérni. Most az izraelieknél fogyott el a cérna. Elegük lett a tehetetlenségből, hogy nem tudják megvédeni saját állampolgáraikat. Csakhogy haragjuk féktelen lett, és az őket ért atrocitásokat tízszeresen, százszorosan torolják meg. Nem tudom, hogy például az ENSZ által fenntartott iskolát véletlenül érte-e találat, vagy azt gondolták, hogy ott is terroristák bujkálnak? 40 gyerek fegyver által okozott halála égbekiáltó bűn. A világ meg most is csak áll és néz. Az aránytalan megtorlást, a sok ártatlan ember halálát ismét követni fogja a viszontválasz. Ha nem a héten, ha nem a következő hónapban, de idén, vagy jövőre. A "békés" világ meg ül a tévé előtt és szörnyülködik. Ezen kívül mást nem igen tesz. Pedig valamit kellene, mert újabb és újabb generációk nőnek fel úgy, hogy megölték az apját, a bátyját, az anyját. És így tényleg nehéz együtt élni a szomszéddal, hogy a lehet, hogy pont ez a palesztin, vagy lehet, hogy pont ez az izraeli ölte meg az apámat, vagy lehet, hogy pont ő fogja megölni a gyerekemet.

Boldogság

A boldogság nem attól függ, hogy milyenek a körülmények, hanem, hogy az ember képes-e megélni a boldogság érzését. Van olyan ember, akinél látszólag semmi külső körülmény nem áll fenn, ami ami a boldogsága útjában áll, mégsem érzi jól magát a bőrében. És ennek van az ellenkezője is, hogy nem érti az ember, hogy egy nehéz élethelyzetben lévő ember hogyan lehet sugárzóan boldog. Jellemzőbb az első eset, hogy látszólag kiegyensúlyozott az ember, mégis szerinte gondok teszik tönkre az életét.

emberi kapcsolatok

Vannak az életemben periódusok, mikor mi érdekel éppen. Van, hogy gondolataim nagy részét leköti a politika, a közélet, és van, hogy nem. Most éppen ezt a korszakomat élem. Most megint a pszichológia köt le. Az emberi kapcsolatok, az egyén válasza bizonyos kihívásokra. Valószínűleg néhány mostanában foglalkoztató kérdés itt is majd megjelenik.

2009

Ma láttam a TV-ben egy nyilatkozatot. Robert Fico Szlovákia miniszterelnöke nyilatkozott a szlovák euro bevezetésével kapcsolatban. ANGOLUL. Lehet, hogy hülye következtetés, de szerintem ebből is látszik, hogy odaértek. A szlovákok tényleg Európaiak. Velünk ellentétben.
Kíváncsi vagyok milyen lesz ez az év. Az ember új évkor mindig egy kicsit jobbat remél. Én most azt remélem, hogy nem lesz rosszabb. Ez pesszimista felfogás, és nem a pesszimisták viszik előre a dolgokat. Hát épp ez az. Túl sok optimista ember ül túl magas döntéshozatali pozícióban. Mindig a legoptimálisabb helyzettel számolnak, és hogy minden az elképzelésük szerint alapul. Nincs óvatosság, nincs takarékoskodás, csak a pillanatnyi sikernek és haszonnak élnek. Szlovák szomszédaink tudtak előre nézni, és a befektettek a jövőjükbe. Bejött nekik. A mi politikusaink meg felzabáltatják velünk a jövőnket. Egy ilyen ország amelynek ilyen vezetői vannak nem sok jóra számíthat. Nálunk nem lehet azt mondani, hogy azért, hogy a jövőben jobb legyen, hogy ne legyen szarabb, most áldozatot kell hozni. Ezt a balga néppel nem lehet megetetni. De máshol miért lehet? Ott miből vannak a politikusok, hogy megy nekik? Nálunk rohadt nagy szemléletváltás kellene mind az átlagpolgár mind a vezetőink fejében. Na erre nem látok semmi reményt.