válság válság válság

Mindennapi teleregénnyé vált számomra a válság. Reggel ha van időm végigfutok néhány honlapot (index, hvg, hirszerzo, bruxinfo), hogy most épp hogy állunk. Azt hiszem a válság lényegét talán már értem. Tehát a miért van most viszonylag nagy gáz részét. A híportálok előszeretettel kérdeznek meg "szakembereket" arról, hogy mi van (ami már kissé unalmas, mert azt már nagyjából vágjuk), mi várható, és szerintük mit kellene tenni. A mi van, és a mi várható az nagyjából egységes szemléletet tükröz. A mit kellene tenniben már elég széles a skála. Mivel nem értek hozzá, én szinte mindegyik elképzelést jónak tartom. Általában megmagyarázzák, hogy mit miért kellele tenni, én meg gondolom magamban, hogy oké, csináljuk. A szakemberek és a döntéshozók szemlélete és elképzelése között ellenben van egy jókora nagy szakadék. A szakemberek vízözön előtt állónak látják a helyzetet, és gyors bárkaépítésbe akarnak fogni, addig a politikusok a vihar lecsillapítása végett a hullámokat gereblyézik. Persze mondhatjuk azt, hogy a szakembereknek csak a gazdaság lebeg a szemük előtt, és hogy szarnak a szociális hálóra meg a nyugdíjasokra stb., Nade ha romokban a gazdaság, akkor próbálhatom én védeni a szegényeimet, meg a nyugdíjasaimat, ha nincs miből. Elég nyomorúságosnak látom a helyzetet, és borítékolom, hogy természetesen a lehető leghátrányosabb döntéseket fogják hozni a döntéshozók a válságból való kilábalásra.
És akkor kérdezgetik tőlem az ismerőseim, hogy mi van, és mi várható. A mi vannál még vígan magyarázok, a mi lesznél meg fogalmam sincs. Ugyanis meglehetősen sokszereplős a játék, és a sokszereplőből meglehetősen sok van döntéshelyzetben, ami befolyásolhatja, hogy mi lesz a következő hónapokban, években.
Szerintem mit kellene tenni? Én szarpárti vagyok. Mármint legyen most jó nagy szar. Csináljanak meg mindenféle fájdalmas reformot. Már eddig is kellett volna, de nem volt belső kényszer. Most nem azt mondom, hogy jöjjön Bokros. De lehet, hogy mégis azt mondom. Persze itt nem a személyére gondolok, hanem az intézkedések súlyára. A gond az, hogy a magyar választópolgári szótárba nem fér bele a megszorítás, a reform, a változtatás szó. Azt nem lehet mondani, hogy figyelj öreg, most szarabb lesz. Ez van, nem tudunk mit csinálni. De a szar után nagy valószínűséggel ismét jobb lesz. Ha meg most nem jön a szar, akkor hétszentség, hogy hiper nagy szar lesz. (Imádom a gyerekes példát). Nem mehetsz ki kisfiam hóembert építeni, mert meg vagy fázva. Maradj itthon két napig, aztán vígan mehetsz hóembert építeni. De a hülyegyerek két napra nem lát előre, ő most akar játszani, mindenképen kimegy és tüdőgyulladást kap, kórházba kerül, hetekig lábadozik, heges lesz a tüdője stb., és mire felgyógyul elolvad a hó.
Ezt látom most, hogy felzabáljuk, sőt felzabáltatják velünk saját jövőnket, a pillanatnyi előnyökért. Én személy szerint magasról leszarom a pillanatot, jövőorientált vagyok. Ha áldozatot kell hozni a jövőért, hogy a következő generáció (az én gyerekeim is) ne szívjon, akkor legyen áldozat. Ja hogy a fogyasztói társadalom nem erről szól? Lehet, hogy én egy dinoszaurusz vagyok, aki nem vette észre, hogy kihalt a gondolkodásmódjával együtt?
Ezért is nem mondok semmi az ismerőseimnek, mikor kérdezik, hogy szerintem mi lesz. Mert nagyon pesszimista vagyok.