Misi bácsi

Misi bácsi nagyapám hugának a férje, magyarul a sógora. Vagyis volt. Mert Nagyapám már nincs közöttünk. De ez a poszt most nem Nagyapámról, hanem Misi bácsiról szól. 

Összeházasodtak Ilus nénivel, majd Sopronba költöztek, mivel a második világháború után nem volt túl vidám dolog falun lakni. 1951-ben megszületett Ilike. Aztán jött 56. Misi bácsi meg résztvevő lett. Pontosan nem tudom mit csinált, de valószínűleg nem csak nézelődő volt, mivel mikor már lehetett látni, hogy gáz van, akkor a szomszédja szólt neki,- aki magas beosztású párttag volt - hogy Misi jobb ha mentek. Misi bácsi számot vetett. Fogta a feleségét, és az öt éves kislányát és egy novemberi napot átlépték a határt. Svédországban telepedtek le. Vagyis nem telepedtek le, hanem ott éltek és dolgoztak, és vártak. Várták, hogy mikor lesz nálunk változás. Várták, hogy mikor jöhetnek haza. 11 évig vártak, aztán lemondtak a hazatérésről. Megkérték a svéd állampolgárságot, és ekkor már nem magyarként, hanem svédként jöttek haza látogatóba. Sosem volt az az érzésem, hogy Misi bácsinak élmény az ittonlét. Mindig egyfajta szomorúság sugárzott belőle. Egy beszélgetés maradt meg bennem. Nagyagyám szokásához híven panaszkodott, hogy nekik milyen nehéz volt. Erre Misi bácsi mondta neki, hogy hát ti miért nem jöttetek el? Nem volt válasz. Aztán később Misi bácsi panaszkodott valamire, erre Nagyanyám mondta, hogy hát akkor miért mentetek el? Nem szeretem az olyan dokumentumfilmeket, melyekben megkeresik a külföldre szakadt sikeres 56-osokat, akik szinte élményként mesélik emlékeiket. Misi bácsi jól él. Pedig pékként ment nyugdíjba, Ilus néni meg varrónőként. Mesélte, hogy akkora telke van, hogy évenként küldi ki a hatóság, hogy mennyi szarvas kell kilőni az idényben. Ja és BNW-je van. Szóval ha az anyagiakat nézzük, akkor svéd kisnyugdíjasnak lenni nem rossz. 2006-ban volt Misi bácsi utoljára itthon. 87 éves volt akkor. Egy másik 56-os barátjával jöttek haza a megemlékezésre. Nagyon sajnáltam, mert a budapesti központi ünnepségekre szerettek volna elmenni. A Parlamenthez nem jutottak el, és a Felvonulási térre sem. Hülyegyerekek rohangáltak az utcán és csinálták a feszültséget. Sok minden jut össze 56-ról. Sokat olvastam, sok filmet láttam. Nekem 56-ról mégiscsak a családi történetek jutnak eszembe, a Misi bácsiból áradó szomorúság. Valószínűleg ez kisgyerek koromban olyan mély nyomot hagyott, hogy sosem fogok máshogy gondolni rá. Csak együttérző szomorúsággal.