válság válság válság

Mindennapi teleregénnyé vált számomra a válság. Reggel ha van időm végigfutok néhány honlapot (index, hvg, hirszerzo, bruxinfo), hogy most épp hogy állunk. Azt hiszem a válság lényegét talán már értem. Tehát a miért van most viszonylag nagy gáz részét. A híportálok előszeretettel kérdeznek meg "szakembereket" arról, hogy mi van (ami már kissé unalmas, mert azt már nagyjából vágjuk), mi várható, és szerintük mit kellene tenni. A mi van, és a mi várható az nagyjából egységes szemléletet tükröz. A mit kellene tenniben már elég széles a skála. Mivel nem értek hozzá, én szinte mindegyik elképzelést jónak tartom. Általában megmagyarázzák, hogy mit miért kellele tenni, én meg gondolom magamban, hogy oké, csináljuk. A szakemberek és a döntéshozók szemlélete és elképzelése között ellenben van egy jókora nagy szakadék. A szakemberek vízözön előtt állónak látják a helyzetet, és gyors bárkaépítésbe akarnak fogni, addig a politikusok a vihar lecsillapítása végett a hullámokat gereblyézik. Persze mondhatjuk azt, hogy a szakembereknek csak a gazdaság lebeg a szemük előtt, és hogy szarnak a szociális hálóra meg a nyugdíjasokra stb., Nade ha romokban a gazdaság, akkor próbálhatom én védeni a szegényeimet, meg a nyugdíjasaimat, ha nincs miből. Elég nyomorúságosnak látom a helyzetet, és borítékolom, hogy természetesen a lehető leghátrányosabb döntéseket fogják hozni a döntéshozók a válságból való kilábalásra.
És akkor kérdezgetik tőlem az ismerőseim, hogy mi van, és mi várható. A mi vannál még vígan magyarázok, a mi lesznél meg fogalmam sincs. Ugyanis meglehetősen sokszereplős a játék, és a sokszereplőből meglehetősen sok van döntéshelyzetben, ami befolyásolhatja, hogy mi lesz a következő hónapokban, években.
Szerintem mit kellene tenni? Én szarpárti vagyok. Mármint legyen most jó nagy szar. Csináljanak meg mindenféle fájdalmas reformot. Már eddig is kellett volna, de nem volt belső kényszer. Most nem azt mondom, hogy jöjjön Bokros. De lehet, hogy mégis azt mondom. Persze itt nem a személyére gondolok, hanem az intézkedések súlyára. A gond az, hogy a magyar választópolgári szótárba nem fér bele a megszorítás, a reform, a változtatás szó. Azt nem lehet mondani, hogy figyelj öreg, most szarabb lesz. Ez van, nem tudunk mit csinálni. De a szar után nagy valószínűséggel ismét jobb lesz. Ha meg most nem jön a szar, akkor hétszentség, hogy hiper nagy szar lesz. (Imádom a gyerekes példát). Nem mehetsz ki kisfiam hóembert építeni, mert meg vagy fázva. Maradj itthon két napig, aztán vígan mehetsz hóembert építeni. De a hülyegyerek két napra nem lát előre, ő most akar játszani, mindenképen kimegy és tüdőgyulladást kap, kórházba kerül, hetekig lábadozik, heges lesz a tüdője stb., és mire felgyógyul elolvad a hó.
Ezt látom most, hogy felzabáljuk, sőt felzabáltatják velünk saját jövőnket, a pillanatnyi előnyökért. Én személy szerint magasról leszarom a pillanatot, jövőorientált vagyok. Ha áldozatot kell hozni a jövőért, hogy a következő generáció (az én gyerekeim is) ne szívjon, akkor legyen áldozat. Ja hogy a fogyasztói társadalom nem erről szól? Lehet, hogy én egy dinoszaurusz vagyok, aki nem vette észre, hogy kihalt a gondolkodásmódjával együtt?
Ezért is nem mondok semmi az ismerőseimnek, mikor kérdezik, hogy szerintem mi lesz. Mert nagyon pesszimista vagyok.

Élet halál

Láttam ma egy riportot. Egy kétéves kislányról szólt, akinek műszivet ültettek be ideiglenesen. Műszivvel kb. fél évvel tolták el a halálát. A halála csak abban az esetben kerülhető el, ha találnak neki donorszivet. Milyen abszurd az élet. A szülők teljesen természetes, ösztönös módon a gyerekük életbenmaradásában bíznak. Akkor marad életben a gyerekük, ha egy másik meghal.

Talán egy éve volt egy hasonló riport. Van egy kisfiú, aki nagyon súlyos gyógyíthatatlan tüdőbetegségben szenved. A kezelés évi 80 millióba kerül, amit az OEP nem finanszíroz. Mindenféle kampánnyal elérték, hogy két évig az OEP támogassa a kisfiú kezelését. Lehet, hogy ez most fura lesz. De a szülők, akik látszólag szeretik a gyereküket, semmi mást nem csináltak csak meghosszabították a gyerekük haldoklását, szenvedését. Ha a gyerek nem kapott volna gyógyszert, akkor kiskorában meghal. Ugyanis már akkor tudták, hogy ez egy gyógyíthatatlan, halálos lefolyású betegség. Mit fognak mondani a gyereküknek mondjuk hét, nyolc esetleg tíz éves korában, amikor már van éntudata, amikor már talán tudja, hogy mi az a halál? Hogy magyarázzák meg neki, hogy te sosem fogsz felnőni, sosem lesz családod, meg gyerekeid, mert néhány éven belül meg fogsz halni. Ugyanis a gyógyszer nem gyógyít meg, mert egy idő után az sem használ. Persze Anyuka abban bízik, hogy majd találnak rá gyógymódot. Tudom ezek nagyon súlyos erkölcsi, etikai kérdések. Mi az a határ ameddig még elmehetünk egy élet hosszabításában, és mi az ami már irreális, ami nem a gyógyulásról, csak a haldoklás meghosszabításáról szól? A haldoklás meghosszabítása szerintem sérti az emberi méltóságot. Nagyon nehéz más helyében meghozni egy döntést. Nehéz szülőként a gyermekünk, vagy gyermekként a szüleink életéről dönteni. De ténylegesen kinek az életéről döntenek? Mert ha a beteg érdekét nézzük, és ez kegyetlenül hangzik, de az nem lehet egy gyerek érdeke, hogy fél évig egy kórházi ágyhoz kötve becsövezettel mellkassal várja a saját halálát. Ez embertelen. Egy rákos kisgyereknél, akinél van remény a gyógyulásra, annál természetesnek tartom, hogy mindent elkövetnek a gyógyulásért. Mert ott lehet gyógyulásról beszélni. Ott az éremnek két oldala van. A halál és a gyógyulás. Amíg az éremnek két oldala van, én is küzdenék minden erőmmel, hogy a vége a gyógyulás legyen. De amikor nincs az éremnek két oldala? Amikor csak egy oldal van, és azon az oldalon csak az erkerülhetetlen van, csak a időpontján lehet változtatni. Rettenetes dolgok ezek, mégis életünk velejárói. Az orvostudomány a kezükbe adott eszközöket, melyekkel a természet ellenében döntéseket hozhatunk élet és halál fölött. Nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen döntés az emberek kezébe való.

Misi bácsi

Misi bácsi nagyapám hugának a férje, magyarul a sógora. Vagyis volt. Mert Nagyapám már nincs közöttünk. De ez a poszt most nem Nagyapámról, hanem Misi bácsiról szól. 

Összeházasodtak Ilus nénivel, majd Sopronba költöztek, mivel a második világháború után nem volt túl vidám dolog falun lakni. 1951-ben megszületett Ilike. Aztán jött 56. Misi bácsi meg résztvevő lett. Pontosan nem tudom mit csinált, de valószínűleg nem csak nézelődő volt, mivel mikor már lehetett látni, hogy gáz van, akkor a szomszédja szólt neki,- aki magas beosztású párttag volt - hogy Misi jobb ha mentek. Misi bácsi számot vetett. Fogta a feleségét, és az öt éves kislányát és egy novemberi napot átlépték a határt. Svédországban telepedtek le. Vagyis nem telepedtek le, hanem ott éltek és dolgoztak, és vártak. Várták, hogy mikor lesz nálunk változás. Várták, hogy mikor jöhetnek haza. 11 évig vártak, aztán lemondtak a hazatérésről. Megkérték a svéd állampolgárságot, és ekkor már nem magyarként, hanem svédként jöttek haza látogatóba. Sosem volt az az érzésem, hogy Misi bácsinak élmény az ittonlét. Mindig egyfajta szomorúság sugárzott belőle. Egy beszélgetés maradt meg bennem. Nagyagyám szokásához híven panaszkodott, hogy nekik milyen nehéz volt. Erre Misi bácsi mondta neki, hogy hát ti miért nem jöttetek el? Nem volt válasz. Aztán később Misi bácsi panaszkodott valamire, erre Nagyanyám mondta, hogy hát akkor miért mentetek el? Nem szeretem az olyan dokumentumfilmeket, melyekben megkeresik a külföldre szakadt sikeres 56-osokat, akik szinte élményként mesélik emlékeiket. Misi bácsi jól él. Pedig pékként ment nyugdíjba, Ilus néni meg varrónőként. Mesélte, hogy akkora telke van, hogy évenként küldi ki a hatóság, hogy mennyi szarvas kell kilőni az idényben. Ja és BNW-je van. Szóval ha az anyagiakat nézzük, akkor svéd kisnyugdíjasnak lenni nem rossz. 2006-ban volt Misi bácsi utoljára itthon. 87 éves volt akkor. Egy másik 56-os barátjával jöttek haza a megemlékezésre. Nagyon sajnáltam, mert a budapesti központi ünnepségekre szerettek volna elmenni. A Parlamenthez nem jutottak el, és a Felvonulási térre sem. Hülyegyerekek rohangáltak az utcán és csinálták a feszültséget. Sok minden jut össze 56-ról. Sokat olvastam, sok filmet láttam. Nekem 56-ról mégiscsak a családi történetek jutnak eszembe, a Misi bácsiból áradó szomorúság. Valószínűleg ez kisgyerek koromban olyan mély nyomot hagyott, hogy sosem fogok máshogy gondolni rá. Csak együttérző szomorúsággal. 

Devizahitel

http://index.hu/gazdasag/magyar/devhit081017/

"Olyan javaslaton dolgozik a kormány, mely mérsékelheti a devizahitellel rendelkezők nehézségeit a forint árfolyamának ingadozásakor. A javaslatot a jövő héten hozzák nyilvánosságra."

"Az árfolyamrugalmas devizahitel-konstrukciók esetén a forint gyengülése, illetve a deviza kamattartalmának növekedése a forintban megvalósuló havi törlesztőrészletek emelkedését okozza, ami az elmúlt hetekben jelentősen gyengült forint esetén (megugró deviza kamattartalmak miatt) több ezer, esetleg tízezer forintot is kitehet." index

Valaki tervez venni egy lakást (vagy mást devizahitelre). Számba veszi az erőforrásait, és ha nem elegendő a vásárláshoz, akkor hitelhez folyamodik. A hitel folyamodáshoz normális felelős állampolgár nem csak azt nézi meg, hogy mennyi hitelre van szüksége, hanem azt is, hogy milyen törlesztőrészletet tud vállalni. Hosszú távon. 5, 10, 15, 20 éven keresztül. A devizahitel jó találmány. Ha erős a forint akkor nagyon jó a forinthitelhez képest. Ha meg gyenge, akkor meg nem annyira. Az árfolyamingadozás benne van a pakliban. A felelős magyar állampolgár ezt bele is kalkulálja, és mondjuk nem csak erős forinttal számol, hanem gyengével is. Aki meg 5-10000 Ft különbséget nem tud kifizetni, akkor az rosszul mérte fel helyzetét, és a bank aki hitelt adott neki, az is. És akkor jöjjön az állam, és a felelőtlen bankjainak és állampolgárainak nyújtson segítséget. NEM!!! Nálam ez fontos visszatérő kérdés. Meddig húzódik az állam szerepe. Ebbe az esetben úgy tűnik, hogy az állam mint egy "jó szülő" működik. Hagyja játszani a gyerekeit (bankjait és állampolgárait), majd ha elfajul a játék akkor közbelép, hogy ne legyen gáz. Nekem a kettő nem jön össze. Vagy szabad verseny, vagy állami pesztra. A kettő együtt egy nagyon furcsa öszvér. Na ezt most bővebben. A pénzpiac legyen önjáró csak államilag szabályozott. Előre szabályozott. Nem úgy, hogy menetközben formáljuk a szabályokat, épp ahogy alakulnak a dolgot. Persze most ez egy meglehetősen kemény szitu. De ha maradunk a szülői példánál, akkor ez egy pedagógiailag fals hozzáállás. Mert igy a "gyerekek" csak azt tanulják meg, hogy a játéknak nincsenek korlátai. Korlát helyett van a segítő szülő, aki ha szükséges közbelép. Ez túlzó beavatkozás a szabad szerződéskötésbe. Nem tudom ezzel mi a céljuk, de szerintem egy ilyen lépés baromira nem etikus. Mert például az uzsorakölcsönben fuldoklókat nem segítik ki. Nem dolgoznak ki számukra megoldást terheik egyhítésére. Egész egyszerűen nem értem ez kinek a lázálma, de baromi gáz. Nagyon olyan szaga van, hogy na most jön a vész, és most megmutatjuk, hogy mennyire is ott vagyunk a topon, és gondoskodunk állampolgárainkról. Csak ennek nem jó időt, és nem jó színteret választottak. 

Hitelválság mz/x

http://www.bruxinfo.hu/index.php

"Soha nem látott összegeket különítettek el az Unió mindegyik tagállamának kormányai az elmúlt napokban bejelentett bankmentő akciókra."
"A modellként szolgáló brit fellépés várhatóan 500 milliárd fontjukba (640 milliárd euróba) kerül a szigetország adófizetőinek."
"Németország például 500 milliárd eurót, Franciaország 360 milliárdot, Hollandia 200 milliárdot, Spanyolország és Ausztria egyaránt 100-100 milliárdot költ a bankrendszer talpra állítására." - Bruxinfo

Nem értem. Remélem Z úr (aki közgazdász, és ő biztos érti) majd elmagyarázza, vagy majd helyretesz, ha össze nem illő dolgokat hasonlitok össze.
Kicsit szétnéztem:
Britek: A TANÁCS HATÁROZATA (2008. július 24.) a túlzott hiány fennállásáról az Egyesült Királyságban (2008/713/EK) (8) Az Egyesült Királyság által 2008 márciusában, a túlzott hiány esetén követendő eljárásra vonatkozóan bejelentett adatok szerint az államháztartási hiány 2008/09-ben a tervek szerint eléri a GDP 3,2%-át, igy meghaladja a GDP 3%-ában meghatározott referenciaértéket.

Honnan van a briteknek 500 milliárd fontjuk? Ha államháztartási hiány van, az nem azt jelenti, hogy az államnak több kiadása van mint amennyi bevétele. Most meg hirtelen eszükbe jutott, hogy ja tényleg a fiókban még van 500 milliárd font?
Nem vágom.
Azt hogy a németek benyúlnak a fiókba azt még talán megértem. 2003-ban ők is túl lépték a 3%-os államháztartási hiányt, akkor mondták nekik, hogy ejnye bejnye, de azóta fogták és megrázták magukat. Idén 0.3% hiányuk várható.
A többieknél (spanyol, holland, osztrák) első pillantásra nem találtam meg a 2008-as várható hiányt, de igazából nem is kerestem túl átfogóan.
Szóval a plátói kérdésem az, hogy ezeket a néhány száz milliárd eurókat honnan veszik elő? Például nálunk is felmerült, hogy az állam besegit ha kell. Miből? Van valahol pénz? Vagy valahonnan átcsoportositják? Akkor meg honnan csoportositják át? Nagyon erősen érdekel a válasz.

Jobbik

http://www.hirszerzo.hu/cikk.golyot_a_fejbe_aztan_megoldva_-_a_falu_ahol_nincsenek_romak_megis_van_ciganybunozes.82733.html

A hírszerzőn jelent meg a cikk. Egy rész különösen "tetszik" belőle :

"A 19. században nagyon sok költő nemzethalált vizionált, azt mondták, ha ez így fog folytatódni, gyerekek, ha ennyi románt betelepítetek, ha ennyi tót el fog szaporodni, ha a szerbeknek ilyen nagy szája marad, területvesztéssel fog járni. Nem hitték el az emberek, ez nem lehet. És mi lett, Trianon bekövetkezett. Ha a jelenlegi a tendencia megmarad, és nincs kőkemény, radikális változtatás, vált át a jelenbeli párhuzamos helyzetre Szegedi Csanád, akkor Magyarországnak lesznek olyan tájegységei, megyéi, melyek teljes mértékben el fognak cigányosodni. "

Ez a mondat a Jobbik alelnöke szájából hangzott el.

Kissé alpári. de szokták volt mondani, ha valaki valamibe belemagyaráz oda nem illő dolgot: és ha nagyanyámnak farka lenne, akkor ő lenne a nagyapám.

A romaügybe belekeverni Trianont? Bakker, ezt aztán tényleg kemény. Tehát Trianon azért lett, mert sok románt betelepítettek, és a tótok elszaporodtak, és a szerbeknek is nagy maradt a szája... (hm. érdekes megállapítás, én azért vitatnám, bár nem vagyok történész) Ergo, most sok a cigány, de még több lesz, és ezért be fog következni egy újabb "nemzethalál" mely szerintük olyan durva lesz mint Trianon. Komolyan nem tudom, hogy most ezen sírjak vagy nevessek. Egyenlőre mély döbbenet, hogy egy pártelnök kiáll egy ilyen dumával emberek, potenciális szavazói elé.
Egy eszmefuttatásra felfűzni Trianont és az aktuális romakérdést ez azért elég bizarr.
Nem bírom az ilyet. Teljesen normális dolognak tartom, hogy valamilyen történést úgy próbálunk megérteni, hogy megvizsgáljuk a jelent, plusz visszatekintünk a múltba, és megnézzük, hogy mi lehetett az a folyamat ami miatt ez a helyzet állt elő. Mik lehettek a kiváltó események, okok, előzmények stb. De amikor van egy elképzelésünk, és az elképzelésünket úgy akarjuk elfogadtatni, hogy próbálunk neki történelmi hagyományt, múltat találni, az azért meglehetősen gáz.

blog 2

Egész egyszerűen imádom az internetet!
Az internet egyéb funkciói mellett a blogolást egy fantasztikus dolognak tartom.
Ugyanis a valóságban képtelenség lenne megismerni ennyi degenerált embert.
Ma a következő gyöngyszemre találtam. kb. 20 éves szőke hajú erős szemfestést alkalmazó fiatal hölgy adatlapjára bukkantam. A "hölgy" két blogot üzemeltet. Az egyik egy "csajos" blog. Fényképekkel illusztrálva az éppen aktuális cipő és hajtrendeket. Nade a másik blog. Leültem. Vagyis már ültem, úgyhogy leesett az állam. Kezdésnek benyom egy trianonos bejegyzést. Hű gondoltam, ez nem lesz egyszerű. Aztán utána némi aradi megemlékezés, majd mintha áttértem volna a kuruc.infora. Cigányozás, de olyan töményen, és olyan primitíven, hogy néztem, hogy hát kisanyám, ha az ostobaságot és a primitívséget is versenyen mérnék, akkor te biztos felkerülnél a dobogóra. Semmi bajom, ha valaki a roma kérdést feszegeti. Romák vannak, sőt már jó régen velük együtt élünk, hol kisebb, hogy nagyobb sikerrel. Ahhoz, hogy megértsük, hogy most mi van, elég tág történelmi, szociológiai, gazdasági, államigazgatási ismerettel kell rendelkeznünk. A problémát nem lehet leredukálni arra, hogy rohadt cigány takarodj innen. A kialakult helyzetben hibás a mindekori kormányzat, a "normál" társadalom, és a romák is. A kormányzatnak sikerül mindig alul vagy túllőni a célon. A társadalomnak egyáltalán nincs elfogadó attitűdje a mássággal kapcsolatban, a romákból meg hiányzik az integrálódásra való hajlam. Úgyhogy ha az állam valahogy helyretenné, hogy neki ebben az esetbe mi a szerepe, és jól eltalálná a célokat meg az eszközöket, akkor még mindig ott van egy ellenálló roma és nem roma társadalom. Szóval ez egy sokszereplős hülye játék, amiben nem lehet egyetlen bűnbakot keresni. Baromi egyszerű az a gondolkodásmód, hogy keressük meg a bűnbakot, aztán csináljunk vele valamit. Ez egy olyan társadalmi játék, amely sokszereplős, és a kis hülye cigányozós picsa éppúgy a probléma része, mint a nem megfelelő irányvonalat követő szociális rendszer, és a roma maga.

blogok

Néha blogokat keresek. Vagyis nem keresek, hanem véletlenszerűen bele-beleolvasok néhányba. Elég elkeserítő. Ugyanis szeretnék találni olyan blogot, amit rendszeresen olvasok, amire várok, hogy legyen újabb bejegyzés. A legtöbb általam talált blog arról szól, hogy ma itt voltam, ezt ettem(főztem), azzal találkoztam, ja és vettem ezt azt. Mondjuk ezzel sem lenne semmi bajom, ha legalább olvasmányosan írnák le.
Aztán vannak a tematikus blogok. A nőcis: főzős, varrós, gyerekes, hímzős, muffin sütős, pasizós, divatolós. Pasis: autós, számitógépezős, világmegváltós. Jó világmegváltós szokott lenni nőcisben is. Ja és világfájdalomtól szenvedő. Van még az annyira elvont vagyok, hogy magam sem értem mit írok (meg minek?)kategória. Azok akik művészlélekként akarnak feltűnni. Na attól vagyok csak kiakadva igazán. Szóval keresek olyan blogokat, aminek nem csak a témája fog meg, hanem van stílusa. Legyen az groteszk, abszurd, vagy pusztán vicces, csak legyen valamilyen, ami megkülönböztetni a többi, ma reggel kávét ittam, majd találkoztam Lacival, aztán kuszkuszt ettem, majd leruccantam vásárolni, és nem bírtam ellenállni egy cuki csizmának.. faszom bill gatesbe. minden szar, még a kisöcsém is jobb oprendszert készít.. nem bírom tovább. a fogyasztói társadalom megöli a lelkemet, nincs érték, nincs művészet, nincs harmónia.. , blogtól. Úgy vágyom valami eredetire. Nem vagyok egy könyvfaló, de például mikor először olvastam Kunderát, na az élmény volt. Ilyen élményeket keresek blog formában.

Demszky

Egy vicces szavazás kapcsán jutott eszembe örökös főpolgármesterünk. A közlekedési miniszter lemondása után "közvéleményt" kutatott az index.hu, hogy kit látnának szívesen közlekedési miniszternek. Demszky minő meglepő nem végzett az élen.
18. Tizennyolc még gombócból is sok. Főpolgármesternek? Szerintem rettenetesen hosszú idő. Főleg úgy, hogy a rendszerváltás után kapásból ő kezdett. Legyen már valaki más. Legalább, hogy legyen valami összehasonlítási alapunk. Jöjjön valaki, aztán próbálja meg. Ha rosszabbul csinálja mint Demszky, akkor maximum visszasírjuk. De nem is tudjuk, hogy hogyan lehetne demokráciában egy ilyen méretű várost másként vezetni, mert barátunk kibérelte magának a széket, és onnan kirobbantani nem lehet. Nekem akkor telt be végleg a pohár, mikor a 2004-es eu-s parlamenti választás előtt kirobbant a horvátországi nyaralóügye. Persze régen vette, és akkor olcsó volt. Meg hogy tulajdonképpen az a semmi közepén van, meg még víz sincs. Aztán egy tévéstáb csak kiment és megnézte a kis kulipintyót. Mondhatni egy kisebb fajta mediterrán villa, és annak ellenére, hogy víz sincs, elég szépen zöldellt a fű a nyár közepén. Aztán jött a magyarázkodás, hogy ilyen hitel, meg olyan hitel, és szépen számoltunk. Kicsi hiba csúszott ugyan a számításba, mert Demszky az EU parlamenti fizetését is belekalkulálta (nyár közepén), amit csak szeptembertől kapott, de sebaj. Gusztustalan volt az egész. Aztán lemondatták az EU parlamenti képviselőségéről. Sajnálom, hogy mondjuk a következő évben nem ment ki senki megnézni, hogy mennyire zöld még a fű. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy olyan villát főpolgármesteri fizetésből nem lehet felhúzni. Ilyenkor szépen fel kell állni, aztán mi meg elfelejtjük az egészet. Kicsi katarzist éreztünk volna, hogy na távozott a közéletből egy korrupció gyanúba keveredett főpolgármester. Aztán nem ez lett. Átlátszó magyarázkodás. Kistílű és gusztustalan volt az egész. Mint a minimálbérre bejelentett "vállalkozó", aki Audi A8-assal jár. Demszky, mint minimálbérre bejelentett vállalkozó kiszáll az Audijából és teljesen komoly arccal elmagyarázza, hogy hogyan lehet minimálbérből A8-ast fenntartani. Mert valami ilyesminek lettünk tanújai. Csakhogy "normál" esetben a vállalkozóra rásszáll az apeh, itt meg nem történt az ég világon semmi. Sőt 2006-ban ismét Demszky lett a polgármester.

zsidózás

"S most bizony durvul a helyzet. Mert a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelőtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot."

"A vicc így szólt: mi a különbség a kommunizmus és a kapitalizmus között? Lényegében semmi. Mindkettőt a zsidók találták ki, csak az egyiket nekünk, a másikat meg önmaguknak…"

Ezt az idézetet nem a kurucinfóról szedtem le. Ez az idézet egy országos napilap online kiadásában található (lehet, hogy nyomtatásban is megjelent, de napilapot nyomtatva nem olvasok). Ez az idézet a Magyar Hírlap onlineon van. A szerző mellé meg az van írva, hogy Bayer Zsolt, meg az, hogy főmunkatárs. 

Nem vagyok olyan ember, aki ha megjátja leírva a zsidó szót, akkor rögtön antiszemitizmust kiállt. A zsidó népnek, vagy zsidó közösségnek, van múltja, van jelene, és remélhetőleg van jövője is. Teljesen természetes, ha beszélünk róluk. Ugyanúgy mint a romákról, az erdélyi magyarokról, vagy bármilyen nemzeti, vallási, vagy akármilyen csoportosulásról. Sok mindenre gondoltam a jelenlegi pénzügyi-, gazdasági válsággal kapcsolatban, de bevallom a zsidó szó valahogy nem jutott eszembe, sőt hüledezve olvastam Bayer cikkét, hogy bakker ennek az embernek aztán ténlyeg fóbiája van. Vagy valami mása, de hogy számomra hipergáz az egész az nem vitás. Valószínűleg a válság kirobbanásában okaként meg lehet nevezni, hogy bankárok, brókerek, gazdasági szakemberek, netán államok tisztviselői, vállalatvezetők stb. hibáztak. Nade zsidó bankárok, zsidó brókerek, zsidó gazdasági szakemberek? Nonszensz ez az egész, és felháborítónak tartom, hogy egy ilyen publicisztika megjelenik egy országos napilapban. 

hitelváslág 3

Jó pap is holtig tanul. Talán most már kezdem érteni dolgokat. Csak el kell magyarázni, mondjuk így:

http://index.hu/gazdasag/magyar/sar081008/

egyre többet olvasok, egyre jobban látom, hogy ezt az alább leírtak szerint nem lehet néhány szereplős valaki elcseszte kategóriára lebontani. Nem mondom, hogy most aztán ez lesz az életem, hogy minden egyes cikket elolvasok (mivel negyed óránként jellennek meg új cikkek az aktualitásokról), de valamilyen szinten próbálom követni az eseményeket. A magyarázós cikkeket nagyon szeretem, amit még egy ilyen laikus mint én is megért.

http://index.hu/gazdasag/vilag/vsz080918/

III/III

Személy szerint már marhára unom. Vikidál Gyula, MGP, Szabó István, Pokorni Papa, Novák György, Csurka István, Kárpáti György stb. Félévente, évente, néha sűrűbben bedobnak egy nevet. Koncnak. Nesztek, csámcsogjatok, és mindig fellángolnak az indulatok. Ez már el lett cseszve, ez igy már nagyon méltatlan, és tisztességtelen. A rendszerváltás tájékán kellett volna egy nagy ügynöklistát késziteni, meg lett volna a nép számára a katarzis, aztán szépen lassan lecsengett volna. Talán megtanultunk volna élni a múltunkkal. De igy nem lehet. Csöpögtetni a nép elé egyesével a neveket.
Meglehetősen frappáns véleményem van az egészről. Úgy tapasztalom, hogy két szélsőség fordul elő. Ha kiderül valakiről, hogy ügynök volt, vagy rögtön rohadt mocsok szemét lesz, vagy szegény áldozat. Én ezt árnyaltabban látom, nagyon széles a skála. Kezdjük a végén, a megzsaroltakkal. Akiket a családjukkal,a szeretteikkel zsaroltak. Őket áldozatnak tekintem. Meglehetősen mocskos dolog valakit a szeretteivel zsarolni. Ha nem ment másként, akkor ezt az eszközt is bevetették. Aztán ott vannak, akik mondjuk már elértek egy bizonyos egzisztenciát, és akkor álltak eléjük, hogy na akkor most jelentesz, vagy mehetsz szenet lapátolni. Biztos voltak akik elmentek szenet lapátolni, de van aki az addigi életét, egzisztenciáját nem adta fel, és inkább jelentett. Persze ezt is lehetett viszonylag tisztességesen, másnak megpróbálni nem ártani, meg mocsok módon is. Őket már erkölcsileg annyira nem tudom felmenteni, mert ha én valamivel valakinek ártok, félve a saját kényelmem, egzisztenciám elvesztésétől, akkor inkább a szénlapátolás (családi örökség a nyakasság, és a mások tisztelete). Jelenteni a barátokról az ismerősökről, a kollégákról, majd mintha mi sem történne tovább dolgozni velük, viccelődni, hallgatni az életüket, majd papirra vetni. Ez nekem már nem tiszta dolog. Aztán ott vannak azok az emberek, akik jobb nem kikezdeni a hatalommal szlogennel inkább beállnak a sorba. Végül a vérgecik, akik önként és dalolva mennek, hogy jelenthessenek a szomszédról, a főnökről, a kollégáról. Legyek pesszimista? Ismerve a magyar mentalitást nem hiszem, hogy a családjuk és saját életük ellehetetlenitésével megzsaroltak lehettek többségben, hanem az utolsó két kategória. A probléma ott kezdődik, hogy most már bárki bármit mondhat. Tipikus 56 szindróma. Most csak olyan 56-osok vannak, akik a molotov koktélt dobálták, nem azok akik a Kossuth téren vagy Mosonmagyaróváron a tömegbe lőttek. Szóval bárkiről derül ki hogy ügynök volt, vagy tagad, vagy áldozatnak állitja be magát. Ez az egész méltatlan. Vagy nézzünk szembe a múlttal, vagy ássuk el, és mikor már minden lehetséges ügynök meghalt, akkor történészekkel irassuk meg a kor történelmét. De igy, hogy még az ügynökök és a megfigyeltek is élnek, és nincs letisztázva, csak egy újabb feldolgozatlan élmény, ami a kollektiv tudatnak nem igazán tesz jót. A tudatlanság és a bizonytalanság nem jó. Mert amig lebegtetve van az egész múlt, nem pedig lezárva, vagy feldolgozva, addig csámcsogás lesz. A csámcsogás meg nem méltó senkihez.
Zárójelben: azt azért alá kell irnom, hogy volt bennük cinizmus, nem is kevés. Nézzük csak meg a fedőneveket: Vikidál - Dalos, Kárpáti - Halasi.

hitelválság 2

„Az Európai Unió valamennyi vezetője kijelenti, hogy mindegyikük minden szükséges lépést megtesz a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása érdekében, legyen az a központi bankoktól származó likviditást növelő tőkeinjekció, bizonyos bankokra irányuló célzott intézkedések vagy a bankokban elhelyezett betétek fokozott védelmét szolgáló lépések. Egyetlen betétes sem szenvedett el veszteségeket országaink bankjaiban és a továbbiakban is meghozzuk a szükséges intézkedéseket a rendszer és a betétesek védelmében. Ezeknek az intézkedéseknek a meghozatalával az európai vezetők megállapítják a szoros koordináció és együttműködés szükségességét” – hangzik az a nyilatkozat, amit a francia EU-elnökség kezdeményezésére fogadtak el az EU27-ek két nappal azután, hogy Párizsban a G8-as csoporthoz tartozó négy nagy uniós tagállam vezetői megpróbáltak összehangolt stratégiában megegyezni a válságból való kilábalásra. - (Bruxinfo)
Meghozzuk a szükséges intézkedéseket a rendszer és a betétesek védelmében. Ízlelgetem a mondatot. Lehet demagógia, de valahol nekem az állam szerepe odáig van korlátozva, hogy beszedi az adókat, és a közjó fenntartása érdekében szétosztja. Vannak közfeladatok, pl: oktatás, közlekedés, egészségügyi ellátás, szociális ellátás, ezekre szépen szedi, és osztja a pénzt. A betétesek védelme nekem valahogy nem akaródzik beleférni ebbe a kategóriába. Próbálom megerőszakolni az agyam, hogy a pénzügyi stabilitás.. akkor sem.
Amíg hajléktalanság, mélyszegénység (nálunk van ám rendesen, csak nem akarunk róla tudomást venni), megélhetési bűnözés, gyerekszegénység van, amíg rengeteg család küzd a uzsorásokkal, addig én baromi magasról leszarom a betétesek pénzét.
Tudom ez is mind napirenden van, csak az intézkedést nem látom mögötte. Az államok olyan gyorsan segítséget nyújtanak a bajba jutott bankoknak. Ezt a gyorsaságot és hatékonyságot hiányolom én a más szektorokból. Ja és a pénzt.

hitelválság

Nem vagyok közgazdász, csak azokból az információkból tudok véleményt formálni, amit a neten közzétesznek, vagy a híradóban elhangzik.
Nekem valami olyasmi jött le, hogy most azért van többek között rohadt nagy gáz, mert a bankok hazárdíroztak. Magyarul a befektetési és hiteltanácsadók rosszul mérték fel a dolgokat, és az egész bedőlt. Az emberek és egyéb jogalanyok berakták a bankba a pénzüket, a bank jó vaskos kamatot ígért rá, azt a pénzt kiadta jó kis kamatra hitelbe. Csakhogy a berakott pénzt osztották boldognak, boldogtalannak, nem mérlegelve a kockázatot, hogy előfordulhat, hogy kiadott pénznek nem bírja fizetni a kamatait, a törlesztőrészleteit. És hát ez lett. Kis banki piramisjáték. A "jóhiszemű" befektető meglátja a jó magas kamatlábat, és gondolja, a pénz pénzt csinál. Berakok egy összeget, majd nem csinálok semmit a pénzem dolgozik helyettem. Aztán mi lett? A bankárok hibáztak. Mivel hibáztak, a befektetők buktak. Jaj jaj szegény bankok, jaj szegény befektetők.
Néhány dolog jutott eszembe. Kockázat nélkül nincs haszon. Ha én nyitok egy trafikot, belerakom a pénzemet, ki garantálja, hogy az előzetesen kalkulált nyereség be fog jönni? Lehet, hogy nemhogy nyereség nem lesz, de lehet, hogy belebukok, és veszik az egész befektetett pénz. A bankok persze nem ilyen egyszerűen működnek, mert elvileg nekik úgy kell dolgozni, hogy a lekötésnél vállalt betéti kamatot, ha cigánygyerekek is potyognak az égből garantálni kell. Vagy nem kell garantálni, de akkor szólva van, hogy figyelj öcsi, nagyon magas kamatot kapsz, de nem 100%, mert ennek biza már kockázata van. Most lehet, hogy cinikusnak tűnök, lehet, hogy az is vagyok, de én kurvára nem sajnálom azokat, akik berakják a pénzüket, ülnek a seggükön, míg azt gondolják, a pénzük dolgozik. Addig mások meg ténylegesen dolgoznak. Dolgoznak, a munkaerejük által kapott pénzből élnek, nem pedig a pénzük fialtatásából. A másik, hogy ott vannak a bankok. Szépen vegyük elő a bankárokat, és jól büntessük meg őket. Mint állat. Vagyonelkobzás, börtön stb. Ugyanis elcseszték. Kicsit sem gondolom, hogy jóhiszeműen járták el. Mert van úgy, hogy egy orvos jóhiszeműen jár el, mégis hibázik. Nem akarta, nem szánt szándékkal tette el láb alól a pácienst, de hibázott. Itt nem ilyenről van szó. A bankárok nem életeket mentenek. Kellenek, meg tudom, hogy az elvárás az, hogy minél nagyobb nyereséget csináljanak a befektetőiknek. Csakhogy egy bizonyos mérték után azt kell mondani, hogy ennyi a kamatláb, és nincs tovább. Ennyi reális nyereséget tudok biztosítani. Véleményem szerint ez maradt el. A bankárok jó alaposan elcseszték. Erre most mi van? Jönnek sorra az államok, és kihúzzák a szarból a bankokat és a befektetőiket. Persze többek között a befektetők és a bankárok pénze is benne van abba a kalapban, amiből most az államok osztogatnak. De benne van a többi ember pénze is. Aki mondjuk becsülettel dolgoznak, adóznak, és nem otthon ülnek amíg a bank a pénzüket fialtatja. Tudom, ha ezt nem lépik meg, akkor még nagyobb szar lesz, de szerintem így akkor sem helyes. Vagy húzza ki az állam a bankokat a szarból, de egyúttal vegye elő a felelősöket. Akik sorozatban rossz döntést hoztak. Ha természeti csapás van, segítsen az állam, ha nincs mit enni, akkor is. Ha bankárok nyereségvágyból jó alaposan elkúrták, akkor a bankárok vállalják a felelősséget, a befektetők meg így jártak.

Tarka magyar

http://tarkamagyar.blog.hu/
Előzetes elképzelésem a tarka magyarról.
Azt gondoltam,hogy kimennek a felvonulásra az éppen Pesten tartózkodó szociológus hallgatók, a szociológus hallgatókra bukó gimnazista lányok, az a néhány érzékeny lelkű értelmiségi, akinek ha mondasz egy emberi történetet a "valóságból", már el is sirja magát, hogy úr isten ilyen van?! A fiatal értelmiségieknek az a köre akiknél épp most a szociális érzékenység játszása a divat, és az elmaradhatatlan minden felvonuláson ott lévő 50 felettiek, akik szeretnek felvonulni. Gondoltam a fiatalok majd rózsaszirmokat dobálnak, a beválalóssabbak esetleg elszivják a békepipát, majd azzal a tudattal, hogy jaj de sokat is tettünk ma a társadalmi problémák megoldásáért békésen hazamennek. A szociológus hallgatók nyugovóra térnek a felszedett gimnazista lányokkal, a nyugdijasok megnézik a hiradóban, hogy látszanak-e a tévében, a közéleti személyiségeknek meg dagad az önbecsülésük, és beülnek a lexusukba, vagy roverjukba, és otthon kipipálják a jótékony cselekedetet.
Gondoltam ha jót tesz a lelküknek vonuljanak fel, kár, hogy a világ többnyire nem olyan mint amilyennek ők látják, van, hogy még a problémát sem sikerül körbeirni, mert olyan kis részét látják, és fogják fel a valóságból. Szóval gondoltam ez egy kis szombati piknik lesz néhány lágy lelkű embernek. Aztán reggel hétkor megelőztem egy 10-12 kisbuszból és csapatszállitóból álló rendőrségi konvojt. Nem volt túl kellemes érzés. Most vagy a rózsaszirmot dobáló egyetemistáktól féltek, vagy attól hogy éves rendes 8. felvonulásán résztvevő kisnyugdijast megdobálják molotov koktéllal. Be kell vallanom, egyik sem túl üditő gondolat.