Roma nevelés

Talán már néhány alábbi bejegyzésből is kitűnik, meglehetősen érdekel a társadalmi problémák közül a roma kérdés.
Pár napja beszélgettem egy pszichológussal, aki mondta, hogy van egy csoporttársa, aki a roma szülő-gyerek viszonyt vizsgálja. Mondta, hogy baromi érdekes, mert náluk úgy alakult, hogy az anyák arra törekednek, hogy a gyerek felmerülő szükségleteit azonnal kielégítsék. Tehát ha pisilni kell, nem mondják azt neki, hogy 10 perc és hazaérünk, hanem az utcán letolják a gyerek gatyáját, had pisiljen. Vagy ha azt mondja, hogy éhes, akkor nem azt mondják, hogy 1 óra és kész a vacsora, hanem azonnal a szájába nyomnak mondjuk egy vajaskenyeret. Ha csak magában nézzük a helyzetet, mondhatjuk az is, hogy milyen érdekes, és nem feltétlen rossz ez a féle gondoskodás. Csakhogy a "többség" nem így neveli a gyermekét. Nálunk többnyire bevett szokás a késleltetés (bár mostanság a fogyasztói társadalomból kezd kikopni). Ha jó jegyet hozol kapsz csokit, ha jó leszel szép ajándékot hoz a jézuska. Most nem ér rá az anyu, majd este játszik veled. Szóval két teljesen más alapfelfogás. A probléma az, hogyha a két kultúra összekerül. Ha mondjuk egy roma kisgyerek bekerül egy olyan óvodába ahol mondjuk több a nem roma gyerek. Mit csinál vele az óvónéni, ha a gyerek 10-kor elkezd ordítani, hogy éhes? Mondhatja neki, hogy kisfiam délben lesz ebéd. A gyerek nem érti, mert azt szokta meg, hogyha éhes, akkor kap valamit. De ettől a gyerek még nem rossz, nem kezelhetetlen, csak más.
Azt tapasztalom, hogyha a cigány és a magyar kultúrát nézzük, akkor a megismerés többnyire az összehasonlításból áll. Az összehasonlításnál problémának látom, hogy normának, "jónak" saját magunkat tartjuk. Ha a cigányok viselkedése ettől eltér azt már abnormálisnak tartjuk.
Például van egy hármas lány roma testvérpár. Egy szobában laknak. Minden este lefektetik a "magyar" nevelők a három lányt a három ágyba, majd kimennek. Éjszaka mikor benéznek, hogy minden rendben van-e, a három lány egy ágyban alszik. Ezen a nevelők totál kiakadnak. Miért baj ha a testvérek egymás közelségében szeretnek aludni? Számomra ebben semmi kivetnivaló nincs. Erős köztük a családi összetartozás. Például nekem ha egy ágyban kellett volna aludnom a nővéremmel, tuti, hogy összerugdaltuk volna egymást és kivertük volna a patáliát, hogy az én térfelemen fekszik stb. Mert nekünk szükségünk van az önálló élettérre, ha közel van valaki fizikailag rosszul érezzük magunkat, hogy benyomult az intim szférákba. A romáknál ez nem így van. Ők minél közelebb szeretnek egymáshoz lenni, náluk az egyéni szféránál a családi összetartás fontosabb. De ez csak egy példa volt. Ha nem az elutasítást választjuk, hanem a megismerést, akkor talán nem lenne ennyi feszültség, nem virágozna a rasszizmus. Az lenne az optimális, ha megpróbálnák megérteni a másság okát. És ha mögénézünk, és azt látjuk, hogy a másik nem rosszabb mint én csak más, máshogyan gondolkozik, máshogyan él, akkor az elindíthat valami jót.
Most azt látom, hogy pont ellentétes úton haladunk. Nem a megismerés hanem a kirekesztés, nem közeledés, hanem árokásás zajlik. Engem ez mélységesen elszomorít.