nyavalygás

Valahogy úgy alakult az életem, hogy egyszerre sosem jött össze minden. Az összetevők: család, magánélet, munkahely, tanulás, pénz. Mindig van egy ezek közül ami romokban hever. Amikor eltakarítom a romokat és kezdeném magamat piszok jól érezni a bőrömben, akkor valamelyik biztos elszaródik. Most kedves Bankom hozott meglehetősen kellemetlen anyagi helyzetbe. Vagyis ő nem, hanem tulajdonképpen én saját magamat. Évezredek óta van folyószámlahitelem. Magyarul le tudok menni mínuszba. Vannak periódusok, amikor nem használom, és van amikor teljesen ki van használva. Amikor persze nem használom, akkor kedves Bankom mindig küldi az sms-t, hogy megemelte a hitelkeretem. Gondolom magamban jó. Most pont olyan periódusom van, hogy nem csontig, de elég jól mínuszban vagyok. Erre jön ma az sms a hitelkeret változásról. A felére csökkentettték. Nagyon érdekes, mert most úgy néz ki, hogy több tízezer forinttal kisebb a hitelkeretem, mint amennyivel mínuszban vagyok. Kicsit azért furcsállom ezt a vágást, de ez van, ők biztos jogszerűen jártak el, én meg így jártam. Kellett nekem hitelre fogyasztanom. Nemrég olvastam egy interjúban, hogy az amerikaiak arra álltak rá, hogy a ma megevett hamburgert holnap fizetik ki. Erre mi van? Hát nem én is így jártam? Kritizálom a fogyasztói társadalmat, mikor én is a fogyasztói társadalom része vagyok. Hála az égnek annyira nem sújtott meg ez az eset, hogy mondjuk ne tudjam kifizetni a lakáshitelemet a rezsit, a mindennapi életem. Inkább egy jó lecke volt, hogy ésszel intézzem a pénzügyeimet. Szorítani kell kicsit a nadrágszíjon, hogy az előre elköltött jövedelmem visszapótolódjék a számlámra. Okos ember a más kárán tanul. Buta ember meg a sajátján. Lényeg az, hogy tanuljak belőle, és időbe tanuljak belőle, ne akkor mikor mondjuk a Bank viszi a lakásom.