Pingvinek

Tegnap éjjel eszembe jutottak a pingvinek.
Nekem az állat az négy lábú és szőrös. Magyarul emlős. Nem rajongok a halakért, sőt a madarakért sem. Eszembe sem jutna soha halat vagy madarat tartani. Meg mondjuk hüllőt sem. Nekem az állat a kutya, a malac, a nyúl a teve, birka, szamár stb. Nem tudom miért, de valahogy így alakult. A madarakat kimondottan nem szeretem, de valamiért a pingvinek kívül esnek ezen a kategórián. Ha valamelyik ismeretterjesztő csatornán pingvines filmet látok, rögtön leragadok. Pár éve láttam egy filmet, amiből néhány képkocka baromira megragadt bennem. Mutatták, hogy ott van a falka pingvin, aztán jön a hóvihar. Ők megszépen összeállnak, és melegítik egymást. Akik kívülre kerültek állják a jeges szelet, a havat, aztán mikor már totál kihűltek, akkor jön a helycsere. Akik addig védték a többieket a széltől, a hótól, azok bekerülnek a kör közepébe, akik belül voltak, azok meg kikerülnek szelet fogni. És ez szépen így megy körforgás szerűen. Nagyon érdekesnek találtam, hogy ösztönösen bennük van az áldozatvállalás. Mindegyik vállal áldozatot, hogy túléljék, hogy mindenki túlélje. Ne csak az erős, hanem mindenki. Nagyon meghatódtam, és azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon az ilyen tulajdonság az emberben sosem volt, vagy rég kikopott? Mert az oké, hogyha minden rendben van, akkor megy a harc a jobb fészkelőhelykért, a jobb nőstényért, megy a csipkelődés ezerrel, de amikor jön a vész, akkor nincs fúrás, faragás, akkor nincs olyan, hogy a féllábú kintmarad a körül kívül, mert őt aztán meg mi a fenéért védjük, ő úgyis fókacsemege lesz.. persze lehet hozni még ezer példát az állatvilágból, de nekem ez a pingvines nagyon tetszik. Kár, hogy mi emberek kicsit sem működünk így. Pedig jó lenne. Ha nyugi van, megy az adok kapok, de ha jön a vész, akkor mindenki összefog. És nem csak a haverért, hanem a szegényért, a betegért, az elesettért, még az alkoholistáért és a drogosért is.