miniszterelnök kerestetik

Kissé bohózatba kezd fordulni a miniszterelnök kerestetik játék.

Pár napja még úgy tűnt, hogy Surányi lesz a befutó. Aztán miután tárgyalt minden oldallal, gondolom kurvára elment a kedve az egésztől, és azt mondta, hogy ő így nem. Na és azóta tart a komédia. Tegnap felmerült Jaksity neve. Na őt én személy szerint csípem. Nagy ritkán megjelenik vele itt-ott egy interjú. Válaszaiban mindig tájékozottnak tűnik, olyan embernek akinek van véleménye, sőt a véleménye meg is állja a helyét a valóságban. Ő kapásból mondta, hogy ne is keressék. Megértem, mert egy saját pályáján sikeres ember miért vágna bele egy olyan dologba, ahol nem az játszik, hogy ki az okosabb, ki a bátrabb, ki a jobb stratéga. Most megint Bokros nevét lebegteti az SZDSZ. (az MDF meg forrtyog a levében, hogy végén lenyúlják az EP listavezetőjüket). Nekem Bokros tetszik. Eddig szerintem azért nem került elő a neve, mert széles társadalmi rétegeknél még a leprát is jobban csípik nála. Érvek Bokros mellett szólnak. Ugyanis nem népszerűségi versenyt kell most nyerni, hanem valahogy talpon kell maradni, vagyis inkább talpra kell állni. Bokrosnak ebben meg van gyakorlata. Jöjjön Bokros az ő programjával. Legyen jó nagy társadalmi elégedetlenség a nyugdíjasok, a családosok, a diákok részéről. Most ami van elég kemény. Az elmúlt években szépen lassan felettük a jövőnket. És még most is azt hisszük, hogy nekünk minden jár, főként az államtól. Munka, lakás, olcsó gáz, nyugdíj, olcsó egészségügy, ingyen iskola. Mert mi megérdemeljük. Mert mi sokan és jól dolgozunk. Nálunk példás az adózási fegyelem. Mi nem kiskapuzunk. Mi nem ismerjük a szürke és a feketegazdaság fogalmát. Nálunk nincs korrupció. Mi nem várjuk a mannát az égből. Tehát nekünk minden jár, sőt több jár. És ezzel a felfogással persze, hogy menjen Bokros a picsába az ő programjával. Volt egy hasonlat az amerikai gazdasági válsághoz, hogy az amerikaik a ma megevett hamburgerüket holnap fizetik ki. Mi már baromira előre megettünk mindent. És most hogy gáz van, még most is követeljük, hogy nekünk igenis jár napi három hamburger. Mi az hogy nem jár már három csak kettő? Eddig három járt? Hova lett a harmadik? Ki lopta el? Ki ette meg? Nekünk az jár és kész, és aki megígéri, hogy továbbra is három hamburger jár, az mögé állunk. A következményeket meg leszarjuk.

Mindig mindenhol a politikusokat szidják. Én akár hol járok, akárhol beszélek mindig valahogy az jön le, hogy nálunk a társadalom ugyan olyan felelőtlen mint a politikusok. Ehhez nekünk még nincs agyunk. Hogy felfogjuk  dolgokat. És a nagy többség nem is akarja. Úgyhogy akárki is jön, nem lesz egyszerű a dolga, mert a nép a napi három hamburger mellől nehezen tágít.