nem az én évem

Karácsony előtt kiderült, hogy munka szempontjából a 2009-es év különösen fos lesz. Be is igazolódott, sőt a vártnál sokkal sokkal durvább. Mondhatnám azt, hogy a vártnál minden sokkal rosszabbul sikeredett. Szóval munka szempontjából a 2009-es év indított egy mínusz 5-el, most mínusz 10-en áll. Sose mond, hogy ennél rosszabb már nem lehet, de most már tényleg baromi jól jönne némi nyugi.
A munkahely után jött az anyagi gáz. Januárban közölte velem az albérlőm, hogy kirúgták az állásából. Egyrészt jófej a gyerek, másrészt tényleg nagyon korrekt nem akartam utilaput kötni a talpára, így felajánlottam neki, hogy amíg nem rendeződnek a dolgai addig ne fizessen. Csakhogy nekem az albérletpénz nem olyan, hogy fogom zsebre vágom és veszek belőle csokit, ropit stb., hanem megy lakáshiteltörlesztésre. Így nem várt költségeim akadtak kapásból az év elején, amiből még most is csak lábadozom, elég kevés sikerrel. 
És ha az anyagi nehézségek és a munkahelyi gáz még nem lenne elég, akkor jön a magánélet. I anyukájával vannak gondok. Elég durva dolgok. 
Úgyhogy az a kifejezés, hogy a béka segge alól nézem most a világot, az enyhe kifejezés. 
Amikor jön a szar, azt nem csepegve érkezik, hanem hirtelen az ember nyakába borul mondjuk egy vödörnyi. Erre mondja a kolleganőm, hogy annak pakolja a sors a terhet a nyakába aki kibírja. Én meg nem értem, hogy ennyire nem lehet vicces kedvében a sors. Persze úgy szép az élet ha zajlik, de egy jó lenne megállni kicsit kifújni magam, mert fáradok. Fizikailag is meg pszichésen is. Jó lenne egy kis nyugalom, hogy rendezni tudjam a dolgaimat, de ehelyett még több kivívással kerülök nap mint nap szembe. Baromira remélem, hogy egyszer az életem folyása normális keretek közé visszaáll egyszer. Már csak ez a gondolat visz előre.