2009. március 13., péntek

Keretek

Egyszerre több dolgot kell az embernek összehangolnia.
Például van az egyéni érdek, a privát szféra. Sokszor az ember egyéni érdeke, egyéni elképzelései beleütköznek más emberek privát szférájába. Ilyenkor kereteket kell szabni. Mi az én egyéni érdekem amiből nem adhatok lejjebb. Úgy látom, hogy ez minden embernél más és más. Valaki totálisan fel tud oldódni a sok különböző érdek között. Úgy tud lavírozni, hogy neki is jó legyen, de más érdekeket se sértsen. Aztán van olyan féle ember, akinek 1 km-es közelében nem lehet megmaradni, mert akkorára terjeszti ki saját magát, saját akaratát. Én valahol a lavírozás között vagyok egy fokkal. Nagyon jól elvagyok a sokféle ember sokféle természete között. Jól tudok alkalmazkodni. Meglehetősen ritka az olyan természet amit nem tudok elviselni. Jelen pillanatban azt tapasztalom, hogy azokkal az emberekkel nem tudok kijönni akik nem ismerik saját maguk és a mások határait. Hogy meddig tart a saját privát szférájuk, és hol kezdődik a másiké, a másik emberé. Próbálok úgy élni, hogy ne lépjem túl saját kereteimet, hogy bizonyos dolgokat megtartsak magamnak, azt ne engedjem át senkinek, abba ne engedjek senkinek beleszólást, csak annak akit közel engedek magamhoz. Nekem elég kicsi a privát szférám. Akiket közel engedek magamhoz, azok úgy érzem a lehetőleg legközelebb állnak hozzám. Magyarán nem érzem magam távolságtartónak. Nyílt ember vagyok, aki csak a legbelsőbb legintimebb dolgait tartja meg magának. Nem egy titok az életem. Ennek ellenére előfordul, hogy még abba a kicsi intim világba is be próbálnak törni erőszakkal. Én ilyenkor bezárom a kapukat, az általában rám jellemző nyíltságot felváltja a sündisznópáncél. Így működik, ezt a működési mechanizmust alakítottam ki magamnak, és úgy tűnik ez jól működik.

Nincsenek megjegyzések: