Káosz

A munkahelyemen káosz uralkodik. Mindenki azt csinál amit akar, nincs ellenőrzés, nincs semminek semmi következménye. Ha az ember szarul dolgozik, akkor nincs számonkérés, nincs lebaszás, nincs kirúgás, de a fordítottjánál, a jó dolgozónál sincs semmi. Aki jól dolgozik annál sincs sem szóbeli, sem írásbeli, sem anyagi elismerés. Egy nagy durva káosz van, ami miatt nem igazán működik semmi. A vezetőség balfasz, mert nem jött rá, hogy ez így nem működik, vagy rájött, de nem bír a helyzettel mit kezdeni. Gázos, mert így elég szar dolgozni, hogy nincsenek keretek. Elég rombolóan hat az ember munkamoráljára az, hogy látja, hogy itt bármit meg lehet csinálni következmények nélkül. Többek között lehet semmi csinálni. Bejönni melegedni, aztán hazamenni, és hónap végén várni az sms-t, hogy megjött a fizetés. Kérdés az, hogyha az ember ezt látja, hogy ezt vígan meg lehet csinálni, akkor milyen motivációval álljon neki dolgozni? Vagy a másik, a balfasz. Aki igaz, hogy dolgozik, de rosszul és már rég kevesebb hasznosat végez mint károsat. Tulajdonképpen ha eszembe jutna simán a kisollómmal megműthetnék az asztalomon bárkit, hiába nem értek hozzá, hiába nem vagyok orvos, itt annyi mindenki olyan sok hülyeséget csinál hozzá nem értésből, hogy még erre sem mondanák azt sem, hogy ejnye bejnye. Úgy általában szar dolog az, hogyha az ember életében nincsenek célok, motiváció, miheztartás. Egy munkahelyen meg pláne kellene lenni, ha nem is a munkavállalók lelki egyensúlyának fenntartása érdekében, pusztán csak olyan prózai okból, mert egy munkahely úgy hatékony, ha vannak keretek, vannak célok, van számonkérés, vagy büntetés, vagy jutalmazás. Ez a kettő a lényeg: a büntetéstől való félelem, és a jutalom reménye. Ez a kettő hajtja előre a munkavállalót. Na most ha ez a kettő nincs, ez elég gázos. Az a baj, hogy az embert egy idő után már nem hajtja a lelkiismeret, a tenniakarás, hogyha látja, hogy nincs miért.