Vannak dolgok amiket nem szeretek, és vannak dolgok amitől egyenesen hülyét kapok. Ilyen amikor a főnökök valami hülye dumával tömik az ember fejét. Olyannal, ami teljesen nyilvánvalóan hülyeség, de ilyenkor szépen kell nézni, és úgy kell csinálni mint a jó beosztott és nem azt mondani, hogy "bazdmeg, te tényleg ennyire hülyének nézel?" Mert egy más szituációban, mikor az ember hülyének nézik, akkor simán minden gátlás nélkül azt mondja, hogy figyelj ez nem így van, vagy ezt én nem veszem be, ne kamuzz stb. De az ember a főnökének nem nagyon mondhatja, hogy figyelj már te nekem ne hazudozz össze vissza, mert akkor rövid úton búcsút inthet az állásának. Az a baj, hogy tudom nagyon jól, hogy a világ így működik. Hogy a "főnöknek" mindig igaza van. Én hülye ebből a szempontból idealista vagyok, és azt szeretem, hogyha valakinek azért van igaza, mert igaza van, és nem azért van igaza, mert feljebb áll a ranglétrán. Nem tehetek róla, de nem szeretem azt a színjátékot, mikor egy teljesen ostoba és hülye dolgot magyaráznak, ami teljesen nyilvánvalóan nem állja meg a helyét. És akkor az ember csak nézzen bután, hogy persze, oké, elhiszem, persze, így lesz, ez így jó, a mosoly mögött, meg azt gondolja magában, hogy a jó kurva anyád. Az igazságba, még sosem haltam bele, az a legtisztább, ha kerek perec megmondják, nem kertelnek, hogy figyelj ez van, eszed nem eszed. Persze sokszor nem esik túl jól az embernek az igazság, de mindig jobb, mint valami pitiáner mellébeszélés. I-vel beszélgettünk, és mondta, hogy igen, sajnos ebből a szempontból lehetnék rugalmasabb. De valahogy nem megy. Szegény Bujtort idézve, aki azt mondta, hogy megváltozott a világ, régen voltak értékek. Most azok értékek, amik régen nem voltak azok, és ő ezzel nem tud mit kezdeni. Hát én sem. Az igazság akkor is igazság, ha egy három éves gyerek mondja ki, és a hazugság akkor is hazugság, ha az USA elnöke mondja ki. Attól csak egy silány szar lesz az illető, aki hatalmát kihasználva hazudik, tudva, hogy akinek hazudik, az ez ellen nem nagyon tud tenni, ha meg tesz tesz, akkor meg retorziót alkalmazhat ellene.
És ez a dilemmám nekem is. Az előző munkahelyemről ezért jöttem el, mert hánytam a főnököktől. Most megint kezd betelni a pohár. Kétféle út áll előttem. Vagy elküldök mindenkit a jó büdös picsába, és becsapom magam mögött az ajtót, vagy nyelek. Ez tipikusan a két rossz közüli választás esete. Utálom az ilyen szitukat. Mert nem azért utálom meg a munkámat, mert nehéz, vagy sok, nem értek hozzá stb., hanem mert hányok a sok kamuszövegtől, a sok félremagyarázástól, a sok hazugságtól.
Lehetne már kicsit állítani a mátrixon, vagy csak az én egyéni beállításomon, mert ez így nekem nagyon nem jön be.
2009. augusztus 14., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése