véradás

Gimnáziumba épp nem volt semmi ötletünk, hogy miért lógjunk, amikor megláttuk, hogy a negyedikesek mehetnek vért adni. Így lettem véradó. Akkor még nem viszolyogtam a tűtől, főleg, hogy utána ettünk egy pár virslit, és kaptunk sört, twix csokit és nógrádi ropit. 
Aztán egy évvel ezelőtt meghalt a Nagyapám, és aznap hazafelé a Moszkván épp állt egy véradó kamion. Bementem, és megfogadtam, hogy Nagyapám emlékére minden évben elmegyek vért adni. Idén még nem voltam, amikor egyik nap ülök  munkahelyemen, és megcsörren a telefon. Az Országos Vérellátó Szolgálattól hívtak, hogy be kéne menni vért adni, mert elég szűken állnak. Másnap el is mentem, elhívtam magammal I-t meg még egy ismerősömet. Amikor veszik a vérem és baromi szarul vagyok, mindig megfogadom, hogy soha többé. Meglehetősen szar érzés, mert nekem személy szerint baromira a méretes tű a karomban, meg a hülye gumikötél amivel elszorítják az ember felkarját, azt sem túl kellemes érzés. 
De már most biztos vagyok benne, hogy legközelebb is el fogok menni. 
A véradással kapcsolatban két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy hívtam egy ismerősömet, akinek volt már durva életmentő műtétje (melynek keretében kapott elég sok vért). Gondoltam ha más nem is, ő biztos eljön velem. És ekkor meglepődtem, mert jött a hülye dumával, hogy fél a tűtől, ő nem jön. De jó fej vagy bazdmeg gondoltam magamban. Amikor bekötötték a csövet, hogy kapjad a vért, akkor nem ellenkeztél, hogy jaj jaj én félek a tűtől, inkább meghalnék!!! Én is félek a tűtől. Sőt szerintem elég kevés olyan ember van, akinek felderül az arca mikor tűvel böködik, de ez egy szükséges rossz. Egyenlőre még nem találtak ki más lehetőséget, hogy levegyék az embertől a vért. Márpedig valahogy le kell venni, mert a gyógyításban még nem használnak mű vért. Az a baj, hogy az emberek nem mérik fel mikor jönnek a hülye "félek a tűtől dumával", hogy a vérükkel embereket gyógyítanak, embereket mentenek, és ha nincs vér, akkor kampó. A kolleganőm mondta, hogy nemrég meghalt egy férfi. Májátültetésre várt, és a durva az, hogy máj volt, de megfelelő mennyiségű vér (gondolom egy májátültetéshez nem két egység kell) nem volt. De ne is legyen bennünk annyi társadalmi szolidalitás, hogy más embereknek akarjuk segíteni. Csak abba kell belegondolni, hogy bármikor érhet minket vagy szeretteinket is baleset, és akkor olyan evidens mindenki számára, hogy kap vért. 
A másik ami eszembe jutott az a rasszizmus. Milyen bizarr lehet, hogy fekszik a rasszista élet-halál között a műtőben, és hozzák a zacskó számra a vérkészítményeket. És abban a zacskóban lehet fehér, fekete, zsidó vagy cigány ember vére is. Akkor gondolom nem érdekli, hogy az életét lehet, hogy egy zsidó vagy egy cigány menti meg. Hülye dolog, de innen is (és sok minden másból) is egyszerűen le lehet eredeztetni, hogy a rasszizmus mennyire egy hányás teória, mert minden emberben vér folyik, sőt olyan vér, ami kompatibilis, mert nem az számít, hogy valaki fehér, zsidó, cigány, vagy fekete, csak az, hogy A, AB, B vagy 0 a vércsoportja.