53 óra

Négy nap alatt 53 órát dolgoztam. Napi 13 és egy negyed órát. Úgyhogy azt hiszem most megyek és kialszom magam. 

női blogok

Néha rámjön, és keresgélek a blogok között. Valami furcsa perverziótól vezérelve a korosztályomon (+ - 5 év) belül keresgélek, főleg női blogokat. Tapasztalat: a blogok 70%-a gyerek, 20%-a főzős, 9%-a elvont "művész" (színház, fotó stb.) vagy kézműves blog. A maradék 1%-a tartozik az összes többi. Na én erre az egy 1%-ra nem találok. Kérdések: a nők saját életükről, saját gondolataikról nem képesek írni, csak ha gyerekük születik? Kizárólag a "hagyományos" női elfoglaltásog - főzés, goblein, virágápolás, foltvarrás, üvegfestés, gyöngyfűzés - és a standard "értelmiségi" (irodalom, színház) vagy "művész" (festés, fotózás, grafika) vagyok, tehát érdekes vagyok és közhírré teszem értékeimet felfogás dívik. Szeretnék találni egy érdekes blogot, amit nő ír (23-32 év között, tehát a 14 éves kiscsajok nem hatnak meg), ami leköt, de főleg ami mondjuk elgondolkoztat és/vagy szórakoztat. 

kurvajó

Tegnap volt egy interjú Feldmár Andrással a Velveten. Egy mondat megfogott. Erre ma keresem, sehol sincs az interjú. Beírom a google-be, hogy Feldmár Velvet, erre kidob egy találatot, rákattintok, semmi. Rákattintok a tárolt változatra error. Hova lett a cikk? Miért vették le? 
A lényeg az, hogy valahogy nem bírom Feldmárt. Nem bírom az olyan embereket (főleg a pszichével foglalkozókat), akik köré "hívők" csatlakoznak. 
Szóval tegnap volt egy interjú. Szó szerint akartam idézni, de mivel levették, ezért a számomra megmaradt lényeget próbálom megragadni. Szóval azt mondta, hogy a hierarchia egy nagyon gázos dolog. Csak addig oké, amíg vész van. Például viharban igen is a matróz csinálja azt amit a kapitány mond. De "békeidőben" totál fölösleges, mert csak állandó feszültséget kell. A hierarchia az, hogy legyünk mi egyek, de úgy, hogy én vagyok a kutya és te vagy a farkam, és én csóvállak téged, és addig vagyunk boldogok, még én csóvállak téged. Ha ez egy totál fals felállás, és sajnos mi békeidőben is hierarchiásdit játszunk. 
Kb. ennyi volt a lényeg, és szerintem ez baromi elgondolkoztató. 

Frász

Fáradt voltam tegnap. Reggel fél héttől este hatig dolgoztam. Hamar kinyóvadtam este és vízszintesbe helyeztem magam. Arra ébredtem fél 11-kor, hogy csörög a telefonom. Az albérlőm volt. Kétségbeesve mondta, hogy a barátnőjének odaadta a lakáskulcsot, és most ott áll az ajtó előtt, nem tud bemenni. Csörgeti a barátnője telefonján, amit hall, hogy a lakásból csörög. Fél tőle, hogy rosszul lett, vagy elcsúszott a fürdőben, és hogy mi a szart csináljon. Mondtam neki, hogy próbálja benyomni az ajtót. Mondta, hogy nem tudja. Felébresztettem I-t és mondtam neki, hogy menni kell, mert baj van. Fogtam a pótlakáskulcsot, be a kocsiba. Nagyon gyorsan odaértünk, de az út baromi végtelennek tűnt. Féltem tőle, hogy mit találunk az ajtó mögött. Abba reménykedtem, hogy csak vaklárma az egész, hogy a lány csak lement boltba stb. Két hónapja a munkahelyen volt hasonló szitu, hogy tudtuk, hogy a kolléga ott van az ajtó mögött, mert belülről volt bezárva az ajtó, de nem válaszolt. Amikor az ő ajtaját törtük be, akkor egy félig kivérzett embert találtunk a wc-ben. Mindenre számítottam akkor, hogy rosszul lett, hogy agyvérzést, vagy szívinfarktust kapott, csak arra nem, hogy felvágta az ereit. Szóval ezzel az élménnyel az agyamban ültem a kocsiba, és futottak a képek, hogy elesett a lány fürdőben és szétverte a fejét, hogy belefulladt a kádba, hogy epilepsziás rohamot kapott (fogalmam sincs, hogy van-e valami betegsége, de én már nem tudtam semmi másra gondolni, csak arra, hogy valami baj történt). Mikor odaértünk, gyorsan adtam a kulcsot, de nem tudtunk bemenni, mert benne volt belülről az zárban a kulcs. Rögtön mondtam, hogy akkor nincs mese, be kell törni az ajtót. Amint kimondtam, I meg az albérlőm már feszültek is neki az ajtónak. Jó párszor nekiszaladtak, mire végül megadta magát az ajtó, azzal a lendülettel I meglátta, hogy ott fekszik az ágyon, odament, és megfogta a vállát. A lány abban a pillanatban felébredt. Semmire nem ébredt fel, még arra sem, hogy rúgják kívülről az ajtót, csak akkor mikor megérintették. Nekem a pulzusom még egy jó ideig az egekben volt, de úgy érzem, hogy helyesen cselekedtünk. Nem tudom mekkora esélye volt annak, hogy tényleg valami baj történik, de mire gondoljon az ember, hogyha tudja, hogy bent van valaki a lakásban, és nem tud vele kapcsolatba lépni. Ma beszéltem az albérlőmmel, és mondta, hogy szegény lány még percekig nem volt magánál, utána meg egy órán keresztül sírt. Mondta, hogy ilyen már előfordult vele, egyszer a szülei törték rá a szobája ajtaját, mert olyan mélyen aludt, hogy semmilyen kiabálásra, dörömbölésre nem reagált. Szegény albérlőmet sajnáltam igazán. Át tudom érezni, hogy mit érezhetett, hogy ott állt az ajtó előtt, és tudta, hogy a kedvese bent van, és nem tudja, hogy mi van vele. Most persze kellemetlen, mert igaz az ajtó lapja nem sérült, de állítólag a tok eléggé tropa lett. Macerás a csináltatás, az utánajárás, na meg persze nem 300 forintba fog kerülni. De ott abban a pillanatba az embert ez nem érdekli, leszarja, döljön akár össze a ház, csak aki bent van, arról tudjam, hogy mi van vele, hogy jól van, hogy nincs-e szüksége segítségre. Hazafelé, mikor már kezdtem helyreállni, azon gondolkoztam, hogy baromi vicces kedvében lehet az Isten, a Sors, vagy bárki aki a lapokat osztja. Mosolyog a bajsza alatt, és szórja elém a jobbnál jobb lapokat, és nézi, hogy na most ezzel a szituval mit kezdesz kis köcsög. Abba is belegondoltam, hogy ekkor értékeli az ember, hogy milyen jó, hogy van társa, aki kikel az ágyból éjjel, beül a kocsiba, és ha kell rátöri az ajtót egy vadidegen csajra. Mert azon kívül, hogy kikeltem az ágyból, megfogtam a kulcsot és beültem a kocsiba, én nem tettem semmit. Ha nem lett volna ott I, akkor néztem volna mint borjú az új kapura. Tanulság? Azt most nem tudok levonni. Kívánság? Egy kis nyugit el tudnék viselni.

gyorsvonat

Lassan eltelik az év harmada, és én csak pislogok jobbra-balra. Semmire sincs időm. Munkahelyem totál gáz. Remélem jön nyugisabb időszak is. Ha nem, akkor lehet, hogy váltani kell, mert ez így nem embernek való.

csőtérés elhárítva

Igazából nem is volt csőtörés. A WC-ből kimenő 110 mm-es átmérőjű cső be van kötve egy másik 110 mm-es csőbe. A két cső találkozásánál van egy tömítés, ami megkeményedett, imigyen nem látta el feladatát, és mellette ömlött a víz. Egy kb. 40 Ft-os tömítés tönkremenetele miatt áztattam el két lakást. A vízszerelő eleve nem értette, hogy miért a falban volt az összekötés. Rövidre vágták a csövet. Most egy hosszabb cső van, így az összetoldás nem a falban, hanem a falon kívül van. Így elvileg ha a jövőben tönkremegy, akkor nem a falba fog folyni a víz, hanem a WC padlójára. Szét nem kellett verni semmit, elegendő volt felszedni a WC-t. Az egész három nap idegeskedésbe, kb. 3000 Ft telefonköltségbe, és 10.000 Ft-ba került, amit elvileg megkapok a biztosítótól. Az, hogy az alattam levő lakásokban mekkora kár keletkezett, azt nem tudom. Az alattam levőben elég sok. Tanulság nincs, csak annyi, hogy egy társasházi lakásnak vannak előnyei és vannak hátrányai is. Most én a hátrányait ismertettem meg. 

csőtörés

A társasháznak vannak előnyei. Nem kell füvet nyírni, nem kell havat lapátolni, kisebb a fűtésköltség, mert körbefűtenek a szomszédok. Nem kell kirakni a kukát hajnalban, hogy elvigyék. De vannak hátrányai is. Például ha az embernél eltörik egy vízvezeték a falban, akkor az nem csak az ő kára, hanem az alatta lakóé, meg az az alatt lakóé.. És ez ilyenkor ciki. Főleg úgy, hogy láttam az alattam lévő lakást.. ha az én lakásom nézne így ki, én enyhén szólva morcos lennék, mondhatni sík ideg. Baromi kellemetlen, mert nem a mi hibánk. Nem hagytuk nyitva a csapot, nem ment tökre a fürdőkád... csak egy szaros összefolyó cső a falban (vagyis eddig ez a tipp, aztán ma majd meglátjuk) mondta fel a szolgálatot. És itt van a csoda. Mert az ember komfortos lény, szereti a szépet. Szereti eldugni a páraelszívó csonkját egy szép gipszkarton fal mögé, szereti a fűtéscsöveket a padlóba rejteni. Legyen minden szép. Csak sajnos nem szép és praktikus, csak szép. Ugyanis sem a fürdőben, sem a wc-ben nem raktak fel szerelőablakot. Persze most már nem divat, mert nem esztétikus, csak praktikus. A fogyasztói világban meg mindennek szépnek kell lenni. Ennek fizetem meg én most majd jócskán az árát. Mivel nincs szerelőnyílás, ezért jön a véső meg a kalapács és a szép csempéimnek néhány jól irányzott mozdulattal búcsút inthetek. A csőtörést meg kell szüntetni, amit csak így lehet. A vízszerelő jön, bont, javít, majd elvonul, nekem meg ott maradnak a romok, és hívhatom a burkolót. Csúcs. Közben intézni a biztosítást... na arra kíváncsi vagyok. Elsőre baromira kedvesek és segítőkészek voltak. Kíváncsi vagyok, mikor benyújtom a számlát, akkor majd milyenek lesznek.

Fuck

Telefonált az albérlőm, hogy a két alatta levő lakás ázik...
De nem ám akárhogyan! A fürdőszobákban lévő elektromos automata páraelszívókból folyik a víz. Szóval nem elég, hogy áztatom a szomszédot, ha nagy szerencsém van, még agyon is veri az áram. Telefonálgatás, ide, telefonálgatás oda. És az a szép az egészben, hogy valószínűleg nem lehet megúszni anélkül, hogy szét legyen verve a fürdő. Miért is vesz az ember új lakást? Mert nem akar felújítani, mert nem akarja, hogy az ezer éves szerelvények bármikor felmondják a szolgálatot. Én többek között ezért is vettem új lakást 2003-ban. De hogy egy kibaszott új építésű lakás, amit 5 éve adtak át ilyen szar legyen! Anyámék 1974 óta laknak egy társasházban. 16 lakás van benne, és a 35 év alatt egyszer sem volt ilyen, hogy szét kellett verni valakinek a fürdőjét mert szétment egy szaros cső. A mi társasházunkban bezzeg!!! Szétdurran az agyam! A másik amire kíváncsi vagyok, hogy mennyibe fog ez nekem kerülni. Mert az egy dolog, hogy van a társasháznak is és külön nekem is biztosításom, de én nem bízom az ilyenekben. Meg eleve a csodálatosan szép fürdőmet szét fogják verni!!! ÁÁÁ hülyét kapok.
Amikor már kezd lassulni az életem, amikor már nem kapok idegbajt, akkor mindig beüt valami rettenetesen nagy szar. Az élet szép.

Bajnai Gordon

És végül előhúzták a nyuszit a kalapból.
Nekem első ránézésre olyan untermannak tűnik, de igazából nem ismerem az eddigi pályafutását behatóan. Mérhetetlenül kíváncsi vagyok rá, hogy meddig jut.
Tegnap Csaba László közgazdász mondta, hogy előrehozott választás kellene, mert nincs meg a legitimizáció az új miniszterelnökhöz, az új kormányhoz. Most ez lehet, hogy nagyon amatőr megjegyzés, de én még nem szavaztam miniszterelnökre és kormányra sem. Magyarul az előző választáson pártra és képviselőjelöltre szavaztunk. Sehol nem volt feltüntetve a szavazólapon, hogy Gyurcsány Ferenc. Most ugyan az a párt aki az előző választást megnyerte azt mondta, hogy köszönjük, de mint az előző választáson nyertes párt, és a nép által felhatalmazott képviselők megvonjuk tőled a bizalmat, és másba fektetjük azt. Szóval a legitimizációval szerintem nincs baj. Az egy más kérdés, hogy meglehetősen új helyzet állt elő a világgazdasági válsággal, és elvileg mondhatnák azt a politikusok, hogy a döntést a mi kezünkből átadjuk a nép kezébe, hogy döntse el a nép, hogy ki kezelje a válságot.
Ebből a szempontból én baromi pesszimista vagyok. Mert most milyen kampány lenne? Mit ígérnének a pártok? Én többet vonok el, nem majd én jobban szorítok meg... nem ez lenne, hanem menne a hülye licit, mindenféle jóléti intézkedést beígérnének, hogy ezt lehet úgy is csinálni, hogy a kecske is jóllakjon meg a káposzta is megmaradjon. Aztán a választás után jönne a fekete leves, ha nem nem jönne és az ígéreteket betartanák, akkor az még nagyobb feketeleves jönne. Legyen most egy évre Gordon, aztán jövő tavasszal választunk. Ha a demokrácia felfogásunk olyan, hogy döntsön az okos nép, akkor legyen előrehozott választás. Véleményem szerint ebben a helyzetben nem választás kell, hanem válság kezelés. Nagyon gyors és nagyon hatékony, és ebbe nem fér bele egy kampány, amibe beígérik a csillagokat is az égről.