így írok én

Szóval én egy halogatós lusta disznó vagyok. Egyszer kérdeztem a pszichoterapeuta ismerősömet, hogy mondjon már valamit, hogy hogyan lehet a halogatásról leszokni. Erre közölte, "hogy vannak dolgok amiket hosszas szívós munka árán lehet változtani, és vannak amik alaptulajdonságok, és azokon nem lehet". És mivel nem folytatta a mondatot, ezért rettenetes nagy agyammal levágtam, hogy bizony ezt buktam. Szóval én ilyen vagyok. Nehéz elfogadni magamat ilyennek, de ha változtatni elvileg nem lehet, akkor ezzel a rossz tulajdonsággal kell valahogy boldogulni.
Kis bevezető azért kellett, mert ma elmúlt kilenc óra, és holnap délig kell leadnom az iskolába egy anyagot. Midenféléről kell írni, többek között arról is, hogy milyen író vagyok én. Természetesen csak ülök és nézem az üres lapot, és próbálok valami olyat leírni, amit be lehet adni. A lényeg az, hogy semmi szalonképes nem jut eszembe. Nem tudok semmi eredetit felmutatni, és semmi olyat, hogy nekem már a nagyanyám is tollal a kezében halt meg. Néha van agymenésem, vagyis látok, hallok, olvasok valamit, és az megragad az agyamban, motoszkál, és nem megy ki onnan. Tulajdonképpen ez a blog is erről szól, hogy miről mi jut eszembe. Arra gondoltam, hogy a milyen író vagyok én dolgozatba beírom a blogcímemet. Aztán arra gondoltam, hogy ez egy baromság, mert eddig olyan jó volt anonimitásban írogatni. Ismerőseim között sem nagyon reklámozom, mert ha jókat írok, akkor úgyis előbb utóbb lesznek olvasóim, ha meg szart, akkor az is egy visszajelzés (az elmúlt hónapok alapján az utóbbi látszik esélyesnek). Szóval nagy a dilemma, hogy most fedjem fel magam, és vállaljam névvel és arccal a szómenémesemet, mert tulajdonképpen csak ez a leghitelesebb lenyomat arról, hogy hogyan írok. Vagy szépen írjak valami standard szart, próbálva eltalálni azt, hogy mi fér még bele a szalonképességbe, és mi nem. Erre azt hiszem még aludnom kell egyet. Aztán ha végül beleírom, és a tanárom végül idetéved, és megnézi, akkor remélem inkább röhög majd egy jót, és nem orror meg.
Szóval Kedves Tanár Úr! Ha ezt olvasod, akkor végül beleírtam a dolgozatomba a blogom címét, te meg voltál annyira kíváncsi rám, hogy megnézzed.