pályázat 2

Reméltem, hogy jó pályázatot nyújtottam be, de azért féltem a kudarctól. Na szóval kihirdették az eredményt, és nyert amit írtam!!!

Pályázat

Megkeresett mindket egy pacák egy pályázattal, hogy nyújtsuk be mi, mert ők nem tudják, mert nem megfelelő a szervezeti egységük. Jó. Mivel olyan dologra pályázott, amiben mi is érdekeltek vagyunk, a főnököm belement, mondta, hogy nem kell sokat baszódni vele, mert a pacáknak ez a munkája, hogy mindenhova pályázik, és készen hozta. Megnéztem, és hát egy nagy rakás szar volt az egész. Egyrészt az ember elég erősen fogalmi tévedésekben élt. Soronként haladtunk. Első sor a projekt bemutatása: ember írt körülbelül 10.000 Karaktert. Megnézem az útmutatót, max 1.500 karakter. Aztán ezután sorra jöttek a kitöltendő sorok, körülbelül így: max 3.000 karakter, max 6.000 karakter, max 3.000 karakter. Nos ezekhez emberünk két három sort írt. Mutatom a főnöknek, hogy szerintem a megadott karakterek számai arról tanúskodnak, hogy mit milyen mélységben kell kifejteni, bemutatni. De sajnos nem csak a terjedelmekkel volt gond, hanem a tartalommal is. Hiába írt például az elejére 10.000 karaktert, ha az semmitmondó. Úgy értve, hogy elolvasva két mondatba össze lehet foglalni a lényeget. Egy pályázatnak meg nem az a lényege, hogy egy oldalon keresztül tupírozzunk egy olyan dolgot amit két sorban le lehet írni. Ráadásul sokszor nem is arra válaszolt amit kértek. Szóval a "csak be kell nyújtani, mert kész van"-ból az lett, semmit sem hagytunk meg a pacák pályázatából. Vagyis nem hagytunk meg, hanem hagytam meg, mert ez úgy nézett ki, írtam egy újat. Aztán mikor kész voltam egy szakasszal, hívtam a főnököt, hogy nézd meg, ezt írta a pacák, és szerintem ezt kéne. Persze volt olyan, hogy még nem írtam meg egy részt, hanem mutattam, hogy itt ez áll. Erre mondja a főnök, hogy miért szerinte az jó. Majdnem agyvérzést kaptam, hogy nem mond már, hogy ez jó. Elküldtem, írtam egy másikat, odahívtam, és mondtam, hogy na ezt olvasd el, és mond azt, hogy a másik a jó. Hát nem mondta. Szóval az egészből annyit akarok kihozni, hogy a pályázatírás kicsit túl van misztifikálva. Volt már nálunk is olyan, hogy a főnök inkább ki akarta adni pályázatíró cégnek, aztán végül mégis mi csináltuk meg, és el is hoztuk rá a lóvét. És akkor itt volt az ember. Akinek az a munkája, hogy pályázatokat ír. Jó azt nem tudom, hogy milyen hatékonysággal, de neki azért fizetnek, hogy pályázatokat írjon. És akkor ideállított hozzánk egy rakás szarral. Az jött le belőle, hogy csinálni kell valamit, hát csináljunk. Nem az, hogy csinálni kell valamit, akkor csináljunk belőle valami jót, valami ütőset, valami egyedit. Nem pedig egy sablonos tucatdumát, ami semmitmondó. 600 pályázatból 10-et támogatnak. Nem a sablonos tucatszarokból fogják kiválasztani a 10-et, hanem a kiemelkedőek közül, szóval ezt az ember jól próbálja csinálni, kibaszott jól. Végül tegnap benyújtottuk. Egy hónap az elbírálás, és baromira kíváncsi vagyok az eredményre. Nincsenek hiú ábrádjaim, de azért nem 600 az egyhez az esély.

Október 2

Szerdán jeges fagyos szélben, némi esővel megspékelve szétfagytam magam. Pedig volt rajtam póló, hiper polápulcsi (nem engedi át a szelet) és télikabát. Arra gondoltam, hogy pont egy hete ragyogó napsütésben egy szál rövidujjú pólóban mentem bevásárolni, és akkor az jutott eszembe, hogy melegítőnadrág helyett akár rövidnadrágot is vehettem volna, és ez a tény nagyon tetszett, mert október eleje volt. Erre rá egy hétre tél. Nyárból tél. Oké oké, hogy fura az idő, de azért október 14-én ne essen hó. Márpedig eset. Fél hatkor Budakeszin esett.

Október

Eddig elkényeztetett mindet az időjárás. Emlékszem rá, hogy volt olyan október elején, hogy már télikabátot kellett felvenni, mégis nehezen viselem a szürke esős időt. Szinte minden évben előfordult, hogy mondták a hírekben, hogy a fűtési szezon kezdete előtt (október 15.), beindították a fűtést, mert olyan hideg volt. Most október 12-e van és még nem fűtöttünk. Mindig szomorúsággal tölt el a nyár elmúlása. Utálom elővenni a pulcsikat a szekrényből, utálom, hogy egyre sötétebb és hidegebb van. Persze a télnek is van bája, de ha fel kellene sorolni pro és kontra az érveket tél és nyár között, akkor a nyárban 90% a jó, a télben meg 10%. Számomra akkor jó a tél, ha gyorsan elszalad. Ilyenkor október elején elkeserítő belegondolni, hogy mikor lesz ismét tavasz, ismét nyár.

4-es metró

Szombaton a Köztársaság téren volt egy buli a metróban. Vagyis kiöntötték betonból a a leendő metróállomást, és ennek örömére tartottak egy bulit. Nagyon durva élmény volt. Egy 25 méter mély betonverembe mentünk le alumínium állványon. Alig volt para, pedig nekem még tériszonyom sincs. Nem tudom, hogy legközelebb mikor lesz alkalmam a 4-es metró valamelyik állomásán tartózkodni, de a közeljövőben biztos nem, főleg úgy, hogy már funkcionálisan működik.

kicsi a világ

Kicsi a világ és furcsa véletlenek vannak..
1. nem szoktam autóval munkába járni.
2. nem szoktam fél kilenckor munkába járni.
3. ha autózok nem szoktam buszmegállóban várakozókat felvenni.
Ma reggel mégis úgy alakult, hogy autóval megyek munkába, bőven nyolc után indultam, és megláttam egy srácot aki a buszmegállóban stoppol (gyakori jelenség a faluban), és hirtelen felindulásból megálltam. Beszáll, és baromi ismerős.. hát ismerős is volt. Ugyanis ugyan abból a városból származik mint én, és volt egy időszak amikor sokat lógtunk együtt. Szeretem az ilyen kellemes véletleneket.

időhiány

Vannak korszakok, amikor majd megöl az unalom, amikor nem bírok magammal mit kezdeni. Ilyen volt például nyáron, és ekkor kurvára utálom magamat. Aztán fordul a kocka, és hirtelen sok dolgom lesz, vagyis sok dolgot csinálom magamnak. Például dolgozok, mellette járok az intézetbe képzésre, mellette megírom amit kérnek tőlem, aztán suliba járok, meg spinningre, emellett elvileg otthon főzök, mosok takarítok, találkozok ismerősökkel, barátokkal akiket régen láttam, és most még egy szakdolgozatot is ki kellenék magamból izzadni. Vagyis először a címét, de nem megy. Fingom sincs miről írjak, pedig már égető lenne, hogy kiizzadjam magamból. Elvileg a címet már múlt hétre le kellettem volna adni. Vagyis három címjavaslatot. Megfogadtam, hogy a hétvégén nekiülök és valamit kitalálok.