Erkölcs

Ezt a nálam okosabb és tapasztaltabb emberek biztos már rég leírták, megfejtették, de mint sok mindenről másról erről is van saját gondolatom.

Három kategóriában gondolkozom.

1. Azok a típusú emberek akiknek van belső erkölcsi, etikai érzékük. Alap: nem teszek keresztbe a másiknak, mert az a másiknak rossz. Talán erre a csoportra lehetne leginkább ráhúzni az empátia szót. Tudja, hogyha Sanyit elküldi a kurva anyjába, akkor Sanyinak az nem esik túl jól, és ezért nem is bántja, mert alapvetően saját magán kívül szereti és tiszteli a többi embert, és nem szándékozik másnak szomorúságot, és fájdalmat okozni.

2. Azok a típusú emberek, akiknek nincs belső erkölcsi, etikai érzékük, de társadalmi nyomásra, és egy-két anyai pofon után megtanulják a szabályokat. Nem tépem meg az öcsémet, mert ha anyu megtudja, baromi nagy fülest kapok, plusz lőttek a zsebpénznek stb. Szóval ezek az emberek inkább a rájuk váró esetleges következmények miatt nem tesznek rosszat, nem azért, mert belső indíttatásból tudják, hogy az nem helyes. Én ezt a kategóriát, a látszólag rendes embert baromira utálom, mert igen hamar kilóg a lóláb. Vannak döntései, amin lehet látni, hogy egy belső erkölcsi érzékkel rendelkező ember kapásból helyesen döntene, míg ő nem igen talál rá a helyes megoldásra. Ennek az esetnek az előfordulása akkor van, ha előtte nem találkozott hasonló szituációval, nincs előtte minta. Ez a típus akkor veszélyes, ha például döntési szerepbe kerül, és nincs mögötte anyai, tanári, főnöki kontroll. Ha nincs kontroll, és nincs is kilátásba helyezett szankció, akkor az ilyen típusú emberek elszabadulnak, és nagy károkat okoznak.

3. a harmadik kategória akiknek szintén nincs semmilyen belső erkölcsi, etikai érzékük, és az még szülői, tanári, társadalmi nyomásra sem alakult ki bennük. Tehát a várható következmények ellenére is cselekszenek a másik, vagy mások kárára, vagy fel sem mérik a következményeket, vagy felmérik, de leszarják.

Ha az 1-es csoportba tartozókból állna a társadalom, akkor az már nem is társadalom lenne, hanem egy földön túli utópia, ahol béke, harmónia és szeretet van.

A 2-es csoporttal sem lenne gond, ha kontroll alatt maradnának. Rengeteg elvadult szülőt látok, akik baromira félreértelmezik szülői szerepüket. Különféle valós vagy vélt sérelmeiket, frusztráltságukat élik ki saját gyerekükön, mivel nem tudnak mit kezdeni megváltozott szerepükkel, már nem nekik mondják meg, hogy mi a helyes szitu,hanem nekik kell. A 2-es csoport elszabadult felébe tartoznak a szadista tanárok, embertelen orvosok, meg pocsék vezetők, elmebeteg szülők, akiket leginkább agyonverné az ember azért, ahogy viselkedik a gyerekével. A 2-es csoport maradékába a papucsférjek, a bólogató asszonykák, a "jó" alkalmazottak tartozhatnak.

A 3-as csoport az a hipergáz. Totális anarchia. Együttműködésre, és együttélésre való hajlam totális hiánya. Öntörvényűség, de a lehető legnegativabb értelemben. Ha egy ilyen ember teret nyer, csak az tud igazán nagy rombolást csinálni.

Hogy a három csoport milyen arányban képviselteti magát? Passz. Nem vagyok optimista, hogy az első csoport van túlsúlyban. Nem hiszem, hogy ilyen irányban fogok valaha kutakodni, vagy statisztikát gyártani. Inkább csak elméletet. Az elmélet fontos. Ki lehet bőviteni, le lehet szűkiteni, és meg is lehet cáfolni akár egyetlen egy jólirányzott mondattal.